Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

a 6. tizedben lakott a legtöbb polgár és mesterember, valamint nemes. A piarista kollégium körüli nagy létszámú zsellértömbben (8. tized) viszont egy zsidó lakost sem írtak össze, melynek egyszerűen a férőhelyhiány is oka lehetett. Egy kereskedő compania hanyatlása a XVIII. század végén A több évtizedig kecskeméti árendás jogokat élvező Salamon Náthán és Lőrinc 1793. május 31-én a kor csődeljárási előírásainak megfelelően „jelentette fel" magát a kecskeméti tanácson, miután tönkrement vagyoni állapotba jutottak.

62 A csőd valószínűleg mégsem jelentett végleges vagyon- és haszonvételi jogvesztést, hiszen már láthattuk, hogy még jó néhány évig éltek árendásként Kecskeméten. A per azonban önmagában is tanulságos adalékokat szolgáltat és ritkán adódó lehetőséget nyújt arra, hogy megismerkedhessünk egy kereskedő compania üzletkötési gyakorlatával és az annak során kialakított üzlethálózattal, a görög és zsidó kereskedelmi kapcsolatokkal, valamint a vagyonosodás és egyáltalán a tőkefelhalmozás mértékével. Mindez ugyanakkor vázlatos állapotrajz lehet az árendás zsidók háztartási és vállalkozási viszonyairól, amelyek — különösen még akkortájt — nehezen voltak egymástól elválaszthatók.

63 A foglalkozásukkal járó pénzügyi manőverekről is figyelemre érdemes adatok találhatók, amelyek némi fényt vetnek a kölcsönformák, a hitelezők és adósok kapcsolatairól is.

64 A bukást bejelentő levélben a zsidó kereskedők vagyonuk nagy hiányát a később oly nagy vitát kiváltó és erősen kétséges Kiskunmajsa környéki tanyák között történt kirablásukra hárították. Vallomásuk szerint mintegy 5300 forintnyi kárt szenvedtek. Állítólag egyik társukkal küldtek pénzt Schweiger Józsefnek, aki Szabadkán gyapjúszedéssel volt elfoglalva, s közben elfogyott a vásárlásra szánt tőkéje. A hozzá küldött pénzszállítót egy éjszaka alvás közben rabolták ki. Kérték, hogy egy évi haladékot adjanak nekik a passzív és aktív adósság pontos kifizetése és behajtása céljából, s ez idő alatt szándékoztak kideríteni a kiskunmajsai károsodás körülményeit is. Készek voltak 400 mázsa gyapjújukat vagy kulcsaikat a kijelölt bírónak 62 Erre vonatkozóan is lásd: Kállay István: Világos adóssági per és csődeljárás az úriszéken, 129. p. In: Jogtörténeti tanulmányok V. Szerk. ér. Csizmadia Andor: Bp., 1983. 63 Max Weber: Gazdaságtörténet. Bp., 1979. 13. p. 64 Mintavételünk bemutatásakor alapnak tekintettük a más régióban elvégzett, ám mégis sok szempontból tanulságos és általánosítható elemzést: Tóth Tibor: Hitelezők és adósok. A kölcsönforgalom kérdéséhez Somogyban. 1756—1812. Történeti statisztikai füzetek, 2. Bp. 1979. Erre lásd még: Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt. (Statisztikai forráselemzés) Történelmi Szemle, 1958. I. évf. 1—2. szám.: 31-35. p.