Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

los források, amelyek alapján vázlatos kép rajzolható a jogi kikötések és a nyomasztó gondokat jelentő árutermelés végpontjai által behatárolt térről és időről. A helyi sajátosságokkal is felruházott, ám így is általános vonásokat mutató mezővárosi tanácsról, a település társadalmáról és a réseken bejövő vagy éppen lopakodni kényszerülő megosztott zsidó közösségről. Bizonyára a török korabeli időkre is visszavezethető viszonylagos vallási türelmesség is aránylag könnyebbé és főként a századfordulótól kezdve — mondhatnánk - dinamikussá tette a zsidóság felső rétegének a gazdasági megfontolások­ból eredeztethető „tűrtségi" állapotba (mindkét részről profitorientált szerző­déses helyzet) jutását. Az írásos egyezségeknek köszönhetően ismerkedhet­tünk meg az árendások és némileg az idegen, jövő-menő (commorans) perifé­rikusabb zsidó beáramlók sorsával. Utóbbiak közül jó néhányan másutt — egy uradalomban, egy mezővárosban stb. — már rendelkeztek valamilyen kisebb-nagyobb haszonvételi joggal. Számuk azonban ekkor még nemigen mondható tömegesnek. Vagyoni és „tűrtebb" társadalmi állásuknál fogva rendszerint a bérlők közül kerültek ki azok a családfők, akiknek utódjai, sőt ők maguk is később a már megállapodottnak és rendszeresnek mondható hitközségi életet irányították. E XVIII. századi fokozottan kényszerhelyzet­ben és feltételesen, ideiglenesen itt tartózkodó zsidó kereskedők (kezdetben házaló, bőr- és gyapjúkereskedők) vívták meg a harcot környezetükkel: az idegent eleve gyanakvóan szemlélő mezővárosi tanáccsal, a hagyományosan konzervatív parasztsággal és általában a keresztény lakossággal, a nemesi ranglétráról lecsúszott paraszti sorban élő kisnemessel, a céhbeli iparosokkal és a szintén hasznosnak ítélt más (görög) kereskedőkkel. S ez a kapcsolat­rendszer és konfliktussorozat erősen éreztette a hatását a vallásban, a hétköz­napi életben, a magatartásban, a mentalitásban, s egyáltalán bármiféle társas viszonyban. Azonban hiba lenne minden érintkezési pontban csak a konflik­tust látni. Főként az időhatárainkon kívülre eső és nagyobb terjedelmű, beszédesebb források alapján tudjuk, hogy az együttélést némi túlzással bizonyos értelemben „békésnek" is nevezhetnénk, talán azzal az árnyaltabb megfogalmazással: korántsem biztos, hogy Kecskeméten sokkal nagyobb volt a befogadott zsidókkal szembeni elutasítás és ellenszenv, mint például a mezővárosi társadalom belső rétegei között feszülő egyéb irányú ellentét. E feltételezett és ma már csak részben bizonyítható lakossági türelmességre világítanak rá azok az adatok, amelyek a Kecskemétre betelepedett zsidóság befogadó háztulajdonosainak neveit sorolják fel. 57 Természetesen most sem 57 SárUözy Benjamin, Zabolay Sámuel, Szilágyiné, Detsy, Kováts Pál, Ágoston István, Dékány Antal, Boldogh Tamás, Lisztes, Végh János „varga", Balázs, Csető Gergely, Timár „Szabó", Görög „Kováts", Szöllössy, Dimon. Összesen 17 zsidót soroltak fel, akik az említett személyeknél laktak. Négy, még össze nem írt és nem tolerált zsidó nevét is rögzítették, akik Csonka Bíró Jánosnál, Esk. Végh Jánosnál, Varga Ferencnél és Detsynél laktak. Egyszer majd érdemes lenne összevetni a háztulajdonosok neveit valamelyik korabeli összeírás adataival: vajon milyen helyzetben voltak a befogadók? Az izr. ir. XVIII. sz. vége sz. n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom