Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

ges engedmények fejében évi 50 ft-ot kellett a városnak fizetniük. 1746-ban az előző 1744. évi két éves szerződéssel szemben már három évre kötöttek egyezséget, évi 50 ft-ért.

40 A zsidóság egyébként is meglevő vagyoni, magatartás- és mentalitásbeli megosztottságát tovább növelték a megvizsgált szerződések majdnem kivétel nélkül megtalálható tanácsi kikötései, amelyek az előnyben részesített és így szerződtetett elemeket arra kötelezték, hogy a csavargó idegenek csoportjába sorolt hitsorsosaik felbukkanását és kereskedelmi tevékenységét azonnal jelentsék. így történt ez 1746-ban is: a négy óbudai kereskedő folyamatosan figyelemmel kísérte az állandó „gonosságaik" miatt (

propter maiam consequentiam) kirekesztett jövő-menő zsidókat.

41 A Hornyik szerint is határkőnek tekinthető 1746. évtől egyre rendszeresebben fordultak elő kisebb-nagyobb bőrvásárlási ügyek: 1747-ben például 120 db bőrt vásárolt az óbudai illetőségű Bemard 700 ft-ért. A pénzt általában részletekben fizette meg a vevő, rendszerint a következő vásárig. Közben azonban gyakran más árukra is alkut kötöttek. Ugyanebben az évben vett föl egy zsidó kereskedő 96 rft-ot a kecskeméti székbíráktól azzal a feltétellel, hogy 25 akó pálinkát fog szállítani.

42 Az 1750-es években Kecskeméten a görögök mellett Moises Ábeles élvezte a zsidók közül a város bizalmát: a nikolsburgi származású kereskedő szabadon üzletelhetett, de boltot nem nyithatott, cselédeket azonban tarthatott. E jogosultságok fejében 70 rft-ot fizetett évente. A kóserbort is csak ő mérhette, de csak zsidó társainak, a keresztények megvendégelésének esetében igen súlyos, 50 rft-os büntetést kaphatott. A lakosságtól csak készpénzért vásárolhatott, s esetleges árletörési kísérletét is igyekeztek megakadályozni: a szerződés felfüggesztésével fenyegetőztek. Kiemelt helyzetét azzal is ellensúlyozta a tanács, hogy a vármegyei zsidók — „hogy . . . teljességgel ki ne rekesztessenek" — a négy vásár előtt egy héttel és minden hónapban cédulaváltás ellenében néhány napig kereskedhettek.

43 1752-ben ismét Moises Ábeles árendálta ki a fent ismertetett haszonvételeket. Továbbra is bírálta a város földesurának (Koháry András gróf) támogatását. Kérelmében kitért arra a később is gyakran alkalmazott és oly sok vádaskodást előidéző hitelnyújtási formára, miszerint vállalkozik arra, hogy „az itt lakos szegénységnek a mostani szőlőtermésre előre foglaló pénzt" ad. A három éves kecskeméti bérlet jövedelmezőnek bizonyult, hiszen 1753-ban már arról tudósította a tanácsot, hogy másutt levő nagyobb kereskedése 40 Uo. 41 Uo. 42 Uo. 43 Uo.