Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

1788. január 28-án az almási telepesek, 211 aláírással, levelet írtak a királynak, amelyben panaszolták, — hogy a telepesek nem kapták azokat a kedvezményeket, amelyeket őfelsége telepítési pátensében engedélyezett számukra, — hogy nem adják ki nekik a hivatalnokok, amit a kamarai adminisztráció kiutalt, — hogy rosszabb telkeket kaptak, mint a rácok. Kérték, hogy a hatóságok az almási németeket telepítsék át Stanisicsra, az ottani rácokat meg Almásra. Végül, megelégelve a rác bírót, saját bírót kértek maguknak. (Bár Schubert György személyében elöljárójuk volt, de úgy látszik, hatásköre nem volt elegendő a német érdekek védelmére.)

133 A Kamara az első két panaszt orvosolta csupán. 1790-ben a rumaiak kérték a Kamarától szolgálatmentességük idejének meghosszabbítását, ugyanis ők 10 évi adómentesség helyett csak 3 évet kaptak. Kérelmükre újabb 3 évvel meghosszabbították. 1790-ben már2877 1828-ban 7694 fő a lakosság száma.

134 1796-ban már német, Dentzinger Miklós a falu bírója.

135 A gazdasági helyzet 1828-ban a következő képet mutatta: telkes jobbágy 428 fő házas zsellér 427 fő hazátlan zsellér 10 fő. 136 Észak-Bácska németek által lakott községei közül itt a — jobbágyok számához viszonyítva — legtöbb zsellér. Ez talán abból adódik, hogy 1803ban 7 nemes kapta meg Almás határát a Kamarától. Szabad terület alig volt. Mindezek ellenére rohamosan fejlődik a község, s a lakosság nemzetiségi arányában is változás állt be. Ezt az alábbi táblázat igazolja. 133 Uo. 134 Bácsalmás, 114. oldal. 135 Bánki: I. m. 136 OL Conscriptio Regnicolaris 1828.