Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

kai kötni (erre vonatkozóan már igen sokan másik is nyújtottak be tervezetet), és ha ezt javasolja, akkor e tárgyban is benyújtja szerény véleményét e Királyi Udvari Magyar Kamara: hogy tudniillik úgy látja, hogy az országbeli folyóknak csatornákkal történő összeköttetése soha nem hozna akkora hasznot, mint amekkora költségeket kíván ennek az összeköttetésnek a végrehajtása. De ez nem is tűnik szükségesnek a magyarországi kereskedelem beindítása érdekében. Ugyanis a folyók összeköttetésének megvalósulása Magyarországon nem növelné a kereskedelmet, mert nem a folyók elkülönése gátolja a magyar áruk eladását és a velük való kereskedelmet, hanem a magyar áruknak, terményeknek és általában: minden magyar terméknek más tartományokba történő kiszállításai és kiviteli tilalma óriási vámokkal és felülfizetési taksákkal terhelésük. Vegyük csak a szarvasmarhák, a borok és a termények ügyét elő, mert e három dolgon áll Magyarország boldogulása. Tehát nem a szántás hibássága, nem is vetőmag minősége, és nem a puszta területeknek szántófölddé átalakítása (mindezeket ugyanis minden gazda Magyarországon, éppen az eredmények bizonyosság tétele miatt elkerülhetetlenül szükségesnek tartja s ügyel rájuk) az, ami Magyarországon árt a mezőgazdaságnak, hanem — és ezt mindenki tudja — a termények nehezebb eladása, akadályozza a gazdálkodás bővülését, és ez az, amire a jelenleginél sokkal szorgalmasabb gondot kell fordítani. Nagyon találóan határozta meg a tervezet szerzője azt, hogy a magyar földműves, aki képtelen eladni terményfeleslegét nem termel többet annál, amiről úgy gondolja, hogy saját létfenntartásához szükséges. Az e feletti többlet ugyanis inkább terhére van, mint javára, vagy hasznára — és mindezt jól határozza meg a tervezet. Viszont a szerzőnek a földbérlőről és a mezőgazdasági bérmunkásról írott értekezése szemmel láthatóan úgy készült, hogy nem tapasztalatból beszél, hanem csak hallomásból. A tervezet készítője ugyanis tagadja, hogy Magyarországon felfogadott mezőgazdasági munkásokkal, (vagy ahogyan másként mondják) napszámosokkal dolgoztatnának ebben az országban: de ez nem helytálló: ellenkezőleg: már a nagyobb uradalmakban is gyakorlatba jött, a kisebbeknél jelesül: a nemesi birtokoknál már másként alig folyik a szántóföldek és a szőlők megmunkálása mint felfogadott munkásokkal, vagyis napszámosokkal. Az az állítása ugyanis helyes, hogy a robotmunka csak felületes munka. Igen ám, de akkor miért javasolja a betelepítést, amibe csakis a jövedelmek és a robotmunka bővülésének reményében lehet belefogni. Azt mindenesetre tagadni kell, hogy a parasztember saját maga számára nem tud elég jól és elég szorgalmasan dolgozni. Mert ha ez igaz lenne, akkor egyetlen fogadott munkás vagy napszámos munkája sem lehetne jó. Mert hiszen a szántófölde-