Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

medence valamennyi népének, így hazánk népének nyelvében is, mint a török után érkezett német telepesek általános elnevezése. Valójában a névadó sváb törzs utódai megyénkben csak Hajóson, Szatmár megyében is csak 3 faluban élnek összesen. A sváb nyelvjárást is csak Hajóson, a Tolna megyei Tevelen, Kisdorogon és Zombán beszélik.

26 HARTA Alapítás éve: 1723—24 Német neve: Hartau an der Donau Az 1690. évi összeírásban az elpusztult helységek között szerepel Harta is, amely 1580-ban már a Ráday család birtoka. A község újratelepítése is az ő nevükhöz fűződik. Galgóczy Károly azt írja, hogy Hartát „1720—24-ben telepítették be Schvébiából behozott ágostai evangélikus németekkel".

27 Levéltári adatok alapján tudjuk, hogy 1723-ban 25 család, a következő évben újabb családok, majd 1725-ben 21 család érkezett.

28 A Ráday-levéltárban a betelepülő németekkel kötött legrégebbi szerződés német másolata megtalálható. A szerződés magyar fordításban a következő: „Én alulírott a birodalomból megérkezett emberekkel — kiknek egy birtokot, Hartát község építés céljára, ezenfelül Szüllét és Öllét használatra átadom — a következő feltételek mellett állapodtam meg. 1. Engedélyt kapnak arra, hogy imaházat építsenek, és hogy vallásuknak megfelelő lelkészt hívhassanak és alkalmazhassanak. 2. Jogaikat Szent György napjától számított négy évig gyakorolhatják és ezért évenként 10 tallért tartoznak fizetni. 3. A kocsma fél évig, a vendéglő azonban egész évben áll használatukban. 4. Minden gazdálkodó, akinek 4 vagy 6 ökrös ekéje van, évente 6 forintot, akinek csak 2 ökre vagy 2 lova van, a felét fizeti. Akinek se ökre, se lova, csupán saját háza van, 3 forintot fizet. Akinek se háza, se barma nincs, 1 tallért fizet. 5. Mindenki, akinek saját ekéje van, ősszel három, tavasszal egy napon át köteles szántani, vagy e napokra fél tallért fizetni. 6. Minden háztulajdonos köteles évenként egy pár tyúkot és egy font vajat adni. 26 Manherz Károly: A magyarországi németek és népi kultúrájuk. In: Vadalma, vadalma, magva de keserű. A magyaroszági németek népköltése. Európa Könyvkiadó, Bp. 1984. 234. oldal. 27 Dr. Schmel Péter: Harta. In: Adalékok Harta történetéhez. Bp. 1983. 16. oldal. 28 Sárkány Tibor: A hartai evangélikus gyülekezet vázlatos története a második világháborúig. In: Adalékok Harta történetéhez, 89. oldal. Bp. 1983.