Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

A bevándorlások eredményeképpen az 1720-as összeírásban már 32 000 lakossal szerepel Bács vármegye: 166 magyar, 25 német és 3670 szerb háztartása van.

9 2. Országon belüli áttelepítés Az országon belüli áttelepítés hátterét a királyi Magyarország és a hódoltsági területek eltérő úrbéri viszonyai alkották. Az előbbiben viszonylag nagyobb népsűrűség mellett (30/km

2

) kevés volt a termőföld, s helyenként a földesúri terhek növekedése is arra késztette a jobbágyokat, hogy vándorbotot fogjanak a kezükbe. A 18. század második harmadában ugyanis egyre gyorsabb ütemben épült ki a majorsági gazdálkodás és ezzel együtt járt robotterhek növekedése is. A töröktől visszafoglalt területeken más volt a helyzet. A föld korlátlan mennyiségben rendelkezésére állt, a népsűrűség csekély volt. (Bács vármegyében 22/km

2

) A földesurak nem is gondolhattak a majorsági gazdálkodás bevezetésére, sőt új jobbágyaik szolgáltatásainak a mértékét is alacsonyra szabták. Ami még fontosabb: néhány évre különféle kedvezményeket is biztosítottak, hogy birtokaik népességét gyarapíthassák. Az első nagyobb arányú országon belüli átköltözés 1731-ben történt a vármegyébe. Gombos Gábor, a bácskai kamarai birtokok igazgatója 1731. április 28-án Felső- Magyarországról jött magyarokat telepített Jankováczra egészen kedvező feltételek mellett. A telepesek utódai közül 1766-ban sokan a szomszédos Mélykútra, majd később Madarasra, Mateovicsra és Tataházára rajzottak ki. Madarasra 1770—82 között ismételten jöttek magyarok — ezúttal már a Latinovitsok szervezésében.

10 A kamara 1749—62 közt Bátmonostorra és Nagybaracskára somogyi és baranyai, Dautovára (később Dávod) pedig felvidéki magyarokat telepít.

11 Tataháza pusztát Grassalkovich már 1764-től be akarja telepíteni. Csábító ígéretekkel csalogatja a telepeseket: az egész határt 50 forintért kínálja bérbe, a vármegye részéről 3 évi, a maga részéről 1 évi adómentességet ígér. Sikerül is a telepítés, 1771-ben 89 házban 110 magyar család lakott.

12 Szlovákok Bácskába való betelepítése 1740 körül kezdődött, bár Nádudvaron már 1720-ban 14 családot találunk belőlük.

13 Bikityre Árva és Tren9 Csetri Károly; I. m. 18. oldal. 10 Kőhegyi Mihály—Solymosné Göldner Márta: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig (1810). A bajai Türr István Múzeum kiadványa 22. Baja, 1975. 35. oldal. 11 Bodor Antal: I. m. 15. oldal. 12 Paul Flach: Goldene Batschka. München, 1953. 79. oldal. 13 Bodor Antal: I. m. 14. oldal Vö. Georg Richter: Die Geschichte von Nemesnadudvar In: Unser Hauskalender Stuttgart, 1980. 93. oldal.