Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

emeltek civil célokat szolgáló említésre méltó építményeket. A feudális viszonyok, ha a kiharcolt kiváltságok birtokában látszólag kedveztek is bizonyos polgárosodásnak, az árutermelés és a pénzgazdálkodás irányába ható folyamatoknak, annak belső törvényszerűségei, olykor a feudális állam közvetlen beavatkozásai révén ez a lehetőség igen szűk sávra korlátozódott, és szigorú keretek közé zárta még a leggazdagabb, legszerencsésebb civis famíliák tartós boldogulását is. Gyakorlatilag megbénította még a legagilisabb mezővárosok feltörekvő próbálkozásait is. Erre talán Kecskemét sorsa lehet a legjellemzőbb példa. Nem lehet véletlen, hogy az újabb, a korábbinál lényegesen szélesebb tömegeket gazdasági és társadalmi értelemben is felemelő, olykor boldogulásukhoz vezető gazdálkodási mód, szervezet nem a sok száz gazdag civis, illetve parasztnábob vagyonára alapozódva, azok tőkéjét, szervező tevékenységét felhasználva, nem a gazdasági erőforrások koncentrálásával, hanem a legszegényebbek, a leginkább ágról szakadtak olyan kényszerű próbálkozásai révén alakultak ki, teremtődtek meg, amelyeket évszázadokon át sokoldalúan kereszteztek, akadályoztak. A XVII. században a földesurak fenyegették büntetéssel azokat, akik „ ... az kertekre szállottak és ott csináltak házat. . . "

76 Később 1778-ban Mária Terézia királynő közreműködésével kezdődött országos hadjárat a szállások, a tanyák ellen.

77 Ezekkel párhuzamosan, részben ezeknek engedelmeskedve a magisztrátus maga is mindent megtett a városon kívüli lakhelyek felszámolása érdekében. A tilalmak egész sorát fogalmazták meg. PL; „Valakik város engedelme nélkül akár a szélmalomnál, akár a temetők táján, vagy másutt a nyomáson kunyhókat csináltak, úgyszintén szöllőkben is, tizenöt nap alatt, ha idegenek hazájokba menjenek, ha itt valók és a városról mentek ki, a városra bejöjjenek, melyet ha tizenöt nap alatt meg nem cselekszenek, régi statútumok szerint konyhóik elrontani fognak minden engedelem nélkül."

78 Néhány év múltán a tanácsnak meg kellett ismételnie a tilalmát: „Minthogy a szőlőkben való lakosok a városnak sokszori statútuma ellen .. . nemcsak nyáron, hanem egész esztendeig, sőt esztendőkig lakni tapasztaltattak, a mely egyedül a város terheinek elusiojára és a több szöllős gazdának praejudiciumára szolgál, a feljebb specifikált statútum renováltatván, végeztetett, hogy most ugyan a kémények és a házokban levő kemencék levonattassanak, ha pedig télre sem akarnának bejönni, házaik demoliáltassanak."

79 76 IV. 1504. d/5. Koháry István 1677. június 2-án kelt levele. 77 Romany: i.m. 5—6. old. 78 IV. 1504. a/2. II. LXV. 1776. június 11. 79 Uo. 1780. május 23.