Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
Kétségtelen, hogy sem a kiadások, sem a bevételek felsorolása nem teljes. Mégis a kapott két végösszeg megközelítően jelzi a nagyságrendet. A két összeg közötti különbség nem csekély, s ezt a különbözetet kellett az egyenesadók kivetésével és behajtásával biztosítani. Ezek az adatok is azt jelzik, hogy évről évre igen nagy gondot jelentett még egy ilyen óriásira duzzadt mezőváros számára is a kötelezettségek teljesítése. Ennek érdekében viszonylag szigorú és racionális gazdálkodást kellett folytatnia. A közölt lista alapján érzékelhetjük, hogy a költségek döntő többségét a különféle adók és a magisztrátus működésével kapcsolatos kiadások jelentették. Minimális a „közönséges" épületekre fordított összeg is, amely lényegében a városházára, a börtönök stb. ismételt javítására kellett, és mint ilyen ugyancsak a működéssel kapcsolatos teher. Kulturális, egészségügyi, oktatással kapcsolatos, illetve szociális kiadásnak nyomát sem lelhetjük. Legfeljebb elvétve találkozunk egy-egy iskola, vagy koldusszegény ember megsegítésével. Leggyakrabban esetünkben is csak az elkerülhetetlen temetési költségeket vállalták. c) Az adóterhek megoszlása A korábban idézett „adókulcs"-ot, az adókivetés normatíváját egy lapon rögzítették azzal, amit 1774-ben követtek. Ez és a korábbi évtizedekből fennmaradt hasonló adókulcsok lehetővé teszik, hogy néhány megfigyelést rögzítsünk. Ezeknek az adókvótáknak a végleges megformálását a hódoltság alatt maga a mezőváros magisztrátusa végezte el. Rendkívüli esetekben a népgyűlés döntött. 76 A XVIII. században mind a kormányszervek, mind a nemesi vármegye hatásköre aránytalanul megnőtt, és a helyi meggondolások igen kis területre zsugorodtak. Az első megfigyelésünk az lehet, hogy a személyekre kivetett adó összege 1757-től változatlan: 1 Rft és 30 krajcár. Ennek igazi súlyát akkor érezzük, ha figyelembe vesszük, hogy ekkora adót csaknem 33 zsákos (kb. ugyanekkora hold) nagyságú szántó, 180 db juh, 36 kapás szőlő, vagy 20 db hámos ló után kellett fizetni. Ez kivétel nélkül mind számottevő vagyon! Ugyancsak viszonylag magas volt a házak után kivetett és fizetett adó is. Igaz, hogy e téren jelentős finomítás ment végbe, mert 1760-ban még megkülönböztetés nélkül minden ház után fél dicát, azaz másfél rénes forintot kellett fizetni, ezzel szemben már 1774-ben és 1780-ban is három osztályba sorolták a lakóházakat és ennek megfelelően differenciáltak. Ugyancsak figyelemre 70 „A becsületes tanács a portionak felvetésére nézve egybe gyűlvén a szegénységgel együtt, a limitatio szerént, mely volt vetve 24 850 forint..." így döntött. IV. 1508. c) Kecskemét város adószedőjének iratai, adólajstromok, 1689. 2—3. old.