Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

azt, hogy a tejtermékek terén nagyobb esélye lett volna az árutermelésbe való bekapcsolódásra. Ezekben az évtizedekben a fizikai erő, az állati energia egyik legfontosabb forrásai vidékünkön az ökrök voltak. Tenyésztésük, tartásuk több szállal kapcsolódik a rideg állattartáshoz, hisz éveken át gulyákban növekedtek. Esetükben is utalnunk kell arra, hogy hasznosításuk többirányú volt, amenynyiben húsukat is hasznosították. Bár sokkal lassúbb mozgású állatok mint a lovak, a mezőgazdasági munka több területén a közelmúltig nélkülözhetetlenek voltak. Éppen ezért a mezőgazdaságban szükséges állati energia megoszlásának vizsgálata során nem lenne helyes mellőzésük. (L. VII. táblázat.) Feltétlenül kapcsolatban lehet a növénytermesztés fokozatos előtérbe kerülésével, hogy az ökröket végrendeletükben megemlítők aránya — szemben a vágómarhákkal és a fejőstehenekkel is — a vizsgált időszak végén nagyobb mint a XVII. században volt. Az egyes rétegeken belüli arányok változásai is figyelemre méltó tendenciákat jeleznek. A törpebirtokosok között az arány lényegében változatlan. A középbirtokosoknál és a gazdag cíviseknél is lényegesen kedvezőbb az arány a harmadik szakaszon belül, mint az elsőben volt. Egy átmeneti emelkedés után érdemi visszaesés csak a kisbirtokosoknál tapasztalható. Az állományból való részesedés minden rétegnél más-más görbét mutat. Átmeneti kedvező időszak után a törpebirtokosok kezén elhanyagolható számú ökör maradt. Igen figyelemre méltó viszont az, hogy a kisbirtokosok részesedése egyre kedvezőbb lett, és az állomány közel harmadát birtokolták. Valamelyest javult a középbirtokosok részesedése is. Az viszont már több mint figyelemre méltó, hogy a végrendelkezők huszadát kitevő gazdag parasztok kezén volt az igavonó ökrök közel negyven százaléka. Ez igen jól érzékelteti, mennyivel kedvezőbb helyzetben voltak a növénytermesztés folytatása terén is. Ma a gépek korában nehéz felmérni vagy átélni, milyen fontos szerepet kapott egykoron az élet minden területén a ló. Csak olvasmányélményünk alapján sejthetjük, hogy a katonai és az igavonó „funkciója" egyaránt menynyire kiemelkedő volt. Nem szólva arról, hogy az állattenyésztés több területén, a pásztorkodás nem egy ágában nélkülözhetetlen maradt. Ezen túlmenően a paraszti társadalomban a státusszimbólum jellege sem hanyagolható el. Mindez érthetővé teszi, hogy fokozott figyelmet kapott a lótartás és -tenyésztés. A sokoldalú hasznosítási kör idézte elő, hogy értékük, képességeik, szoktatásuk szintjétől függően erősen változott. Egy igazán jó hátasló kisebb vagyonnal felért. Nem volt ritka, hogy egy-egy ló 5—7 szarvasmarha árán cserélt gazdát. 1711-ig a lovaknak a katonai és a közlekedésben betöltött szerepe volt a hangsúlyozottabb, később a békésebb évtizedekben a termelői