Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

városban való tevékenysége azt jelentette, hogy minden 9-ik háztartásra jutott egy-egy iparos. Ha a mezőváros teljes lakosságát vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy a valamivel több mint 21 ezer lakosú településen minden 48-ik személyre jutott egy kézműves. Ez az arány lényegesen magasabb mint amit a XIX. század negyvenes éveiben a Kiskunságban és az ország több más területén rögzítettek.

57 Feltétlenül érdemes kiemelni, hogy a sok gondot és zavart felvonultató 70-es, 80-as években a gazdasági és társadalmi fejlődésen belül a kézművesség gyarapodása, bár néhány helyen újabb feszültségeket indukált, egészében az a terület, amely a legegyöntetűbben szolgálta a polgárosodást és ezen keresztül a progressziót. A kézművesség mellett a kereskedelem az a másik ágazat, amely a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységen belül a legszélesebb körű volt. Kecskemét sohasem volt jelentős kereskedőváros. Földrajzi fekvése, Pest és Szeged közelsége az árucserében betölthető lehetőségeit igencsak szűk körre korlátozták. Rendelkezett ugyan a század végén is önálló piackörzettel, amelynek természetes központja volt, de ez csak a közvetlen közelében fekvő községekre terjedt ki. Ipara, amely csaknem kizárólagosan a szolgáltatásokra korlátozódott, nem biztosította ez irányú vonzáskörének bővülését.

58 Még a század végén sem találni olyan iparcikket, amely különösebben kötődne a város nevéhez. A folyamatos kereskedelmet, az áruk raktározásával együttjáró igényesebb kiszolgálást csaknem egy évszázad óta az itt végleges letelepedési engedélyt nem kapott görögök látták el. Mivel ezek adójukat közösen, a megállapított kvóta alapján fizették, vagyonukról semmi nyom nem maradt. A görög kereskedők a XVII. század végén tüntették fel Kecskeméten az adóösszeírásokban. 1756-ig csak férfiak éltek a városban. 1708-ban 26, 1755ben 44 férfi volt a compániájukban. 1764-ben már 22 boltban 37 férfi, 2 (magyar származású asszony) és egy öreg nő, 2 fiú gyerek, 41 segéd és inas volt Kecskeméten.

59 A zsidó kereskedők már a század eleje óta fellelhetők alkalomszerűen a városban az adólajstromok tanúsága szerint. Az állandó letelepedést azonban ők sem kaphatták meg. A szűcsökkel történő érdekütközéseik miatt gyakorta foglalkozott ügyükkel a városi magisztrátus. Az 1777-es határozat hosszú időre befolyásolta tevékenységi körüket, illetve egyértelműen jelzi, 57 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686— 1848). Bp. 1967. 39—40. old. 58 Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és vásárok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984. 122—124., 323—325. old. 59 Hajnóczy Iván: A kecskeméti görögség története. Bp. 1939. 11—14. old.