Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

gek, tulajdonában lévő pálinkafőző üstök száma, pontosabban aránya a korábbihoz képest nem változott olyan mértékben mint a malmok esetében. A számszerű megoszlás természetesen nem tükrözheti a teljesítőképességet, mégkevésbé az esetleges minőségi mutatókat. Bár nem valószínű, hogy egy mezőváros kurtakocsmáiban, vagy akár a város tulajdonában lévő pálinkamérőkben a minőségre különösebben érzékenyek lettek volna a fogyasztók. A jelentősebb pálinkafőzőktől a város kimérői számára 1780-ban 1219 Ft és 6 krajcár értékű pálinkát vásároltak fel.

55 Ezért az összegért nem kevesebb mint 158 akó pálinkát vételeztek be, amely több mint 80 hl-nek felelt meg. Nemcsak a bor, hanem a pálinka esetében is rendkívül nagy volt a különbség a város által megszabott felvásárlási ár és a kocsmákban, kimérésekben tapasztalható árak között. A pálinkánál a felvásárlási ár literenként 9-10 krajcár volt, ami egy igénytelenebb napszámnak felelt meg. A korabeli városi kimérésekben ugyanezeket már 17 krajcárért adták. A tehetősebb gazdákból sokan találhatók az eladók sorában. Közülük csak néhány jelentősebbet emelünk ki, hogy érzékeltessük, milyen haszonnal járhatott a saját fogyasztás, az esetleges zu gmérés mellett a pálinkafőzés Rozgonyi István 4,5 akó (2,3 hl) 64 Rft kr. Herczeg János 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 2S kr. Deák Mihály 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Ladányi Gergely 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Sárközi Pál 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Szeles György 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Kis Pál 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Nagy János 4,75 akó (2,4 hl) 67 Rft 28 kr. Banó János 4,5 akó (2,3 hl) 64 Rft — kr. A fenti adatokat mindenekelőtt azért idéztük, hogy érzékeltessük, a korábban ismeretlen, vagy periférikus jövedelmi forrás milyen jelentőssé válhatott a század derekára, végére. Az idézett összegek bármelyik gazda évi adójának kb. kétszerese volt, vagy annál még nagyobb is. Ezek a kiragadott adatok is bizonyítják, hogy a mezőgazdasági feldolgozóipar ezen kezdetlegesnek mondható formái is milyen komoly jövedelmi forrásnak számítottak, hogy figyelembe vehetők, veendők a különböző vagyon- és rétegképző tényezők között. A mezővárosi céhes ipar a század második felében minden bizonnyal viszonylag nagyobb zökkenők nélkül tudott a korábbi keretek között fejlődni. A vizsgált negyedszázad számszerű eredményei erre engednek következtetni. Az 1757-es összeírással szemben, amikor 242 iparost regisztráltak, 55 IV. 1510. c) 1780. 31. old.