Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

tartott, és az elhullás számszerűen is alig csökkent az évtized végére. Hosszan lehetne elemezni, milyen veszteséget jelenthetett ez egy mezőváros számára. A bajt tetézve, hogy ezzel párhuzamosan a lóállomány is hasonló arányú veszteségeket szenvedett. Az 1770-es év vesztesége nem tizedelést jelentett, hanem az egész állomány közel negyedrészének pusztulását. Itt az elhullott állatok számszerű csökkenése erőteljesebb ugyan az évtized végére, mint a szarvasmarhák esetében volt, de az állomány is gyorsabban apadt. A katasztrófával határos baj harmadik összetevője a juhok között végbemenő, talán még az előző kettőnél is nagyobb arányú elhullás volt. A rideg állattartás válságának, fokozatos visszaesésének vizsgálata során kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy a különféle gazdasági és társadalmi okok mellett milyen hatása volt a természeti csapásoknak: a különféle állatbetegségeknek, járványoknak, a futóhomok megindulásának, az időjárás kedvezőtlen alakulásának stb. Valós képet csak ezek együttes vizsgálata és elemzése révén lehet megrajzolni. XXI. táblázat ADATOK AZ ÁLLATÁLLOMÁNY PUSZTULÁSÁHOZ Év Jármos ökör Fejős tehén Heverő marha Borjú Hámos Heverő ló ló Csikó Juh Bárány 1770 I—VI. VII—XII. 202 132 208 202 717 444 500 216 274 128 439 145 136 90 6503 2613 7865 3534 1775 I—VI. 102 271 389 371 208 191 124 8172 3128 1778 I—VI. VII—XII. 121 135 185 151 515 330 338 229 155 97 155 102 120 79 5439 2615 4179 1942