Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

VI. Összegzés Tudatában vagyunk annak, hogy az adóösszeírások bármennyire becses és nélkülözhetetlen források is egy-egy időszak társadalmi és gazdasági fejlődésének feltárásához, a töbi forrás felhasználását nem pótolhatják. Ezen összeírások elkészítése során letagadások is történhettek. A tisztviselők kisebb pontatlanságai is torzíthatják a végső adatokat. Azt viszont kétségtelenül elfogadhatja bárki, hogy a tényleges állapotok az összeírtaknál valamivel feltétlenül kedvezőbbek és nem rosszabbak voltak. Ezek a letagadások és a kisebb pontatlanságok egy több ezer háztartást felölelő összegzés esetében is a statisztikai tűrési határon belül maradnak. A táblázatok adatai, adatsorai a valósághoz nagyon közeli tényeket, állapotokat rögzítenek. Nem áll rendelkezésünkre olyan forrás, adatbázis, amely valaha is pótolhatná ezeket az összeírásokat. A Kecskeméten elkészített 1757-es adólajstrom statisztikai feldolgozása a város XVIII. századi fejlődésének rendkívül fontos szakaszába enged bepillantást. Tekintettel arra, hogy az egész XVIII. századi magyar fejlődésen belül is sok a még vitatott és vitatható terület, a hasonló feldolgozások sokban segíthetik ezek feloldását. Legegyértelműbben a mezővárosi fejlődés tárgyilagosabb bemutatását és megalapozottabb magyarázatát segíthetik elő. A város gazdasági helyzetét illusztráló nagyszámú táblázat egyértelműen dokumentálja, hogy bár kétségtelenül komoly gondokat, belső feszültségeket indukált a kun puszták elvesztése, nagyobb arányú gazdasági megtorpanásról ekkor még nem beszélhetünk. A mezőváros korábban megszerzett, viszonylag széles autonómiája, rendkívül figyelemre méltó gazdasági potenciálja, egyszóval a civis fejlődés tartalékai átsegítették a gazdákat a feltornyosuló nehézségeken. Igaz ugyan, hogy szervezettebb és következetesebb lett az adóztatás, néhány területen növekedett a közterhek, az úriszék jelenléte, a földesurak újabb követelései, az itt élő nemességgel vívott harc a városi vezetők, a tőzsérek és a történészek egy részében nosztalgiát ébreszthetett a hódoltság alatti kötetlenebb állapotok iránt, a tények tárgyilagos áttekintése nem igazolja ezeket. Az adatsoroknak az 1707-es állapotokkal történő összehasonlítása minden kétséget kizáróan egy igen jelentős fejlődési folyamatot érzékeltet, amelynek üteme a feudális gazdálkodás sajátosságait és a feudális társadalmi kötöttségek tényét tekintve nagyon figyelemre méltó. A fél évszázad alatt a paraszti árutermelés különféle területeibe kétszer-háromszor annyi gazda tudott bekapcsolódni mint a hódoltság idején. Egyes területeken a számszerű növekedés még nagyobb arányú. Látnunk kell azt is, hogy a korábbinál összehason-