Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az egyetlen személyből álló háztartások aránya a nincsteleneknél 29,8%, a törpebirtokosok között 15%, tehát mindkét rétegen belül viszonylag magas. Nagyságrendileg kisebb további két rétegen belül: a kisbirtokosok között is csak 5,3, a nagygazdák között pedig mindössze 3%. Igen feltűnő viszont, hogy a középgazdáknál viszonylag magas, 14,2% az arányuk. Egészében azt figyelhetjük meg, hogy az adókivetésnél figyelembe vett személyek aránya a szegényebb rétegeken belül minimális mértékkel kisebb, mint a háztartásoké. A vagyonosabbaknál pedig az ellenkezője tapasztalható. c) Az adóterhek megoszlása Az adóknak 1757-ben történő megoszlását az összeírás segítségével csak a kivetés szintjén lehet nyomon követni. Rendkívül hosszadalmas és lényegében ma már megoldhatatlan munka lenne azt dokumentálni, hogy a kivetett összegen módosítottak-e a későbbiek során, illetve a hátralékokat be tudtáke hajtani mindenkinél. A XX. táblázat adatai így is fel tudják hívni a figyelmünket a mezővárosi adóztatás néhány sajátosságára. Talán a leginkább szembetűnő vonás az, hogy a személyek után beszedett adó aránya mennyire magas. Az igen jelentős termelési kapacitással rendelkező Kecskeméten a több mint húszféle adóalapra kivetett adónak 47,6%-a a személyekre jutott! Bár kétségtelen, hogy nem kizárólag Kecskemétre jellemző a személyeknek ilyen nagymérvű megadóztatása, ez az egyetlen tény is érzékelteti, mennyire kedvezett ez az adóztatási szisztéma a vagyonos rétegnek. Ha meggondoljuk, hogy a korábban idézett 1760-as adókulcs alapján két felnőtt munkáját ugyanakkora adóval terhelték (3 rénes forint, ami egy napszámos közel kétheti bérével ért fel), mint pl. 50 akó bort, 30 méneses lovat vagy 200 véka tavaszi gabonát, érzékelhetjük, mennyire antiszociális volt ez az adórendszer. A háztartások 16%-át kitevő nincstelenek, akik puszta munkaerejükkel rendelkeztek, az adóteher 6,5%-át voltak kénytelenek magukra vallani, ami érthetően maradéktalanul személyi adó volt. A minimális értékkel rendelkező törpegazdák, akik a háztartások 47%-át alkották, az adóteher 31,6%-át hordozták, adójuk 66,5%-a személyi adó volt. A kisgazdákra a terhek 22,9%a jutott, melyen belül a személyi adó még mindig 44% volt. A középgazdák, még inkább a nagygazdák a birtokukban levő termelőeszközökhöz képest meglepően kis hányadot kaptak a terhekből. A számukra igen kedvező adókulcs mellett is a személyi adó az egésznek csupán harmada, illetve ötöde volt.