Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

számára azt a létbiztonságot, azt az életnívót, amelyet a késő feudális kori Magyarország átlagosan jobbágylakosságának nyújthatott. Egy adóösszeírás nem feltétlenül a legalkalmasabb kiindulópont ahhoz, hogy egy közösség társadalmi szerkezetét, az egyes foglalkozási ágak egymáshoz viszonyított arányát segítségével feltárjuk. Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy egy mezőváros késői feudális társadalmának foglalkozásszerkezetét felvázoljuk. Miként utaltunk is már rá, Kecskeméten a XVIII. század derekán egyértelműen agrárlakosságról szólhatunk. A háztartások 88,2%-a kimondottan, ill. kizárólag a mezőgazdasággal foglalkozott. E rendkívül magas arány lényegét tekintve nem módosul akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a városi alkalmazottak döntő többsége közülük került ki, és ők nem kizárólag a mezőgazdasági tevékenységből éltek. 1750-ben a város 50 alkalmazottja közül 5 fő fizetett tisztségviselő, 2 fő a város gazdálkodását irányította, 12 fő a közbiztonságot szolgálta, 11 fő mesterember, 4 fő cseléd és 16 fő tizedkocsis, illetve csősz volt.

70 Bár az iparral és a kereskedelemmel foglalkozott a családfők 11,8 %-a, amint korábban ezt már érzékeltettük, csak kisebb részük élt kizárólag mesterségének folytatásából, illetve kereskedelemből. Miként erről később bővebben szólni is fogunk, az egyik legfontosabb adóalap a munkaképes lakosság volt. Éppen ezért megkerülhetetlen, hogy ennek az adóalapnak az egyes rétegek közötti megoszlását felvázoljuk. (L. XXII. táblázat.) A táblázat nem teljes. A nemesekre vonatkozó adatok töredékesek, így a velük kapcsolatos megállapításokat mellőzzük.

71 Tekintettel arra, hogy a háztartásoknak nem egészen 1 %-át alkották, figyelmen kívül hagyásuk érdemi torzulást nem eredményezhet. Az összeírok a 2872 háztartáson belül 5762 munkaképes egyént vettek számba. Ezek igen erőteljes szóródást mutatnak. A háztartások 14,4%-án belül csak egyetlen személyt találtak, a 413 fő többsége özvegy, kisebb része rideg volt. A háztartások közel háromnegyedében (72,2%) két munkaképes személyt írtak össze. Rendkívül csekély a 3 vagy annál több munkaképes személlyel rendelkező család (12,3%), és 5-nél többet sehol sem rögzítettek. Az adóösszeírás alapján csupán 2 fö az egy háztartásra jutó munkaképes személyek száma. Ez rendkívül alacsony. Tekintettel arra, hogy a 15-16 éven felülieket már munkaképeseknek szokták nyilvánítani, azt kell feltételeznünk, hogy ez alkalommal kizárólag a szülőket, illetve a felnőtteket írták össze. 70 IV. 15. A perceptor, illetve másodbíró számadásaiban fellelhető convenciók alapján. 71 Egy időben a nemesek elérték, hogy személyük, illetve családtagjaik után nem kellett adózniok. L. Révész idézett munkáját is.