Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

IV. Ipar és kereskedelem Kecskemét céhes iparának igényesebb feltárására elsőként Hornyik János vállalkozott, aki mindenekelőtt a XVI—XVII. századi adatokat gyűjtötte össze.

47 A XVIII. századi fejlődésre vonatkozóan Szabó László munkája nyújt tájékoztatást.

48 A céhekben dolgozó mesterek számáról, azok gazdasági tevékenységéről és vagyonuk sajátosságáról sajnos egyiküknél sem találunk megnyugtató támpontot. Eperjessy Géza monográfiája igen hasznos áttekintést nyújt az alföldi céhek működésének módosulásairól, de nem volt célja, hogy az egyes települések iparosainak társadalmi és gazdasági viszonyait elemezze.

49 Éppen az ilyen jellegű feldolgozások teljes hiánya teszi indokolttá, hogy az iparosok és a kereskedők társadalmi és gazdasági viszonyaival az összeírás nyújtotta lehetőségeket felhasználva alaposabban is foglalkozunk. A török pusztításai és a nyomukban járó létbizonytalanság miatt a hódoltság területén az ipari tevékenység igen szűk sávra zsugorodott össze. Nem túlzás arról beszélni, hogy az alföldi mezővárosokban és falvakban csak a török kiűzése után indult meg igazán számottevő céhes szerveződés.

50 Kétségtelen, hogy a Rákóczi-szabadságharc lezárulása után sorra újítják meg a kecskeméti céhek is szabályaikat, illetve kérnek azok a mesterek céhlevelet, akik ezzel még nem rendelkeztek.

51 A hódoltság idején és a XVIII. század jelentős hányadában is a falvak és a mezővárosok lakosai iparcikkek terén jelentkező szükségleteiket a helyi, a szegedi, illetve a budai vásárokon szerezték be.

52 A Jászkunság benépesedése és a nyomában járó fejlődés ellenére ez a tájegység maradt az ország kézműipari szempontból egyik legelmaradottabb része még a XIX. század első felében is.

53 Érthető, hogy a Jászkunságba beékelődő legjelentősebb város, Kecskemét iparosai számára a környező települések a piac további bővülését jelentették. Kecskeméten az iparosok és a kereskedők döntő többsége jogilag jobbágy volt. Ennek alapján vagyonuk és jövedelmük arányában hozájárultak mind 47 Hornyik: Kecskemét város története, II. 48 Szabó László: Kecskemét város iparos céhei. Kecskemét, 1933., 58. old. Utalnunk kell e helyen Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. A nagykőrösi céhek élete és története. Nagykőrös, 1943. c. munkájára is, amely több kecskeméti vonatkozású megjegyzést is tartalmaz. 49 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686—1848). Bp., 1967. 50 Uo. 77. old. 51 Szabó László: i.m. 13—19. old. 52 Erről tanúskodnak a másodbírói számadások különféle feljegyzései a XVII—XVIII. században. 53 Eperjessy megállapítja, hogy az 1848-at megelőző évtizedben már 63 céh működött ezen a területen, de a fenti észrevétel helytállóságát ez nem kérdőjelezi meg. Eperjessy: i.m. 39. old.