Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

A sertések közül is csak a tenyészállományt vették figyelembe. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a század legelső ilyen irányú összeírásakor is a tenyészállatokat vették nyilvántartásba. Ennek alapján megfelelő összehasonlítási alapot kapunk e téren is. A tenyészállatok számának gyarapodása itt is igen jelentős, a korábbinak több mint négyszerese. A közel ezer darabból összetevődő állomány évi szaporulata számottevő lehetett. Nem állhatunk távol a valóságtól, ha feltételezzük, hogy háztartásonként átlagosan 2-3 hízót tudtak biztosítani. Nem érdektelen e téren is áttekinteni, milyen arányokban oszlottak meg a tenyészsertések az egyes rétegek között. A nemeseken belül csak a két legmódosabb rétegnél rögzítettek ilyen adóalapot. A leggazdagabbaknál a számarányukhoz képest jelentős volt ez a háziállat, ami azt mutatja, hogy a szarvasmarhával, lóval való kereskedés mellett a sertésekkel való kupeckedést sem vetették meg a helyi igen jómódú nemesek. A zsellérek között mindössze egyetlen akadt, akinél tenyészállatot rögzítettek, a ridegeknél egy sem. Érthetően az ún. gazdáknál található az állomány döntő többsége. Számottevő változásokat, átrendeződéseket észlelhetünk az egyes vagyoni rétegek között a századelőhöz képest. A törpegazdák birtokában levő állomány arányaiban csökkent: 2,6%-ról 1,9-re apadt. Sokkal drasztikusabb a visszaesés a kisgazdák körében. 1707-ben még közel a háztartások arányában részesedtek (21,3%), a század derekán már csak 6,3 %-ban. Több mint figyelemre méltó, hogy a középgazdák ez irányú vagyona is számottevően összezsugorodott arányaiban: 23,9%-ról 11,5%-ra. A fentiek értelmében erőteljesen felduzzadt viszont a leggazdagabbak tulajdonában levő állomány: 52,2%ról 80,4%-ra. Minden bizonnyal a gazdag paraszti jövedelem egyik újabb forrásával állunk szemben, amely a rétegképző tényezők közé emelkedett a század derekára. A sertéstenyésztés ilyen tetemes arányú növekedése az Alföldnek ezen a részén egyrészt a hagyományos külterjes állattartás újabb lehetőségeinek feltárása alapján történhetett. Alpár és Pusztaszer térségeiben jelentős kondákat tartottak, de több más pusztán is gondot okozott a sertésfalkák nem kívánt arányú tartása.

45 Másrészt arra kell utalnunk, hogy részben a gabonatermesztés, részben a különféle kapásnövények termőterületének növelése révén tudták felhizlalni a nagyobbrészt rideg körülmények között felnevelt sertéseket. A méhek, méhcsaládok száma meglepően alacsony a mezőváros háztartásainak számához viszonyítva. Csak minden 15. háztartásra jutott egy kaptár méh. Különösen alacsonynak érződik ez az arány akkor, ha figyelembe 45 Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét város statútumai II. rész (1711—1790.) A városi tanács 1779-ben rendeletben tiltotta meg, hogy a szikrai réten sertésfalkákat tartsanak.