Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

badító háborúk rendkívül nagy pusztítást okoztak az állatállományban, a város gazdálkodásán belül a XVIII. század elején is igen jelentős maradt ez a foglalkozási ág. Az összeírások adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a juhászat ezen a tájon a XVIII. század derekán élte virágkorát. Kockázat nélkül megfogalmazhatjuk, hogy a kecskeméti gazdák közül soha annyian nem tartottak juhot, mint a század derekán. Számuk a század elejéhez képest több mint háromszorosára nőtt: 605 adózónál vettek nyilvántartásba juhokat. A lakosság rohamos növekedése ellenére az egy háztartásra jutó juhok száma 7,7-ről 19,3-re nőtt, ami azt is jelentette, hogy a nyilvántartásba vett juhok száma közel 11-szer volt nagyobb, mint 1707-ben. Ez a rendkívül nagyarányú felfejlesztés egyértelműen jelzi, hogy a mezőgazdasági árutermelés egyik legjövedelmezőbb ágává vált ekkor a juhtenyésztés. Ez a túlzás nélkül rendkívülinek mondható fejlődés, gyarapodás eltérő módon érintette az egyes vagyoni csoportokat. Csak a törpegazdáknak mondható réteg tulajdonában közel annyi juh található, mint a századelő egész állománya volt Kecskeméten. Bár a lakosságon belüli részarányuk alig nőtt, részesedésük 3,6-ről 8,2%-ra emelkedett. Mindez nem terelheti el a figyelmünket arról a koncentrációról, amely e téren is a fél évszázad alatt végbement. A leggazdagabb réteg tulajdonában található a juhállomány közel kétharmada. Míg a szabadságharc alatt a 100 darabon valamivel felüli nyáj is ritkának volt mondható, most az 500-on felüli állomány száma ugyanakkora. A juhászat a vagyongyűjtés, a biztos jövedelemszerzés egyik legfontosabb forrása lett. A néhány juhot tartók száma a korábbiakhoz képest csökkent ugyan, ugrásszerűen megnőtt viszont az 50-nél több birkából álló nyájak száma: 16-ról 346-ra. Több mint másfélszáz azoknak a gazdáknak a száma, akik 100 db-nál nagyobb állományt tartottak, amelyből már számottevő haszon származhatott. A juhászainak ilyen mérvű felfejlesztése az egykori kun puszták elvesztése után két területen is számottevő gondot okozott. Egyrészt az ágazat került fokozódó válságba, mésrészt a rendelkezésre álló területhez képest túlméretezett nyájak az egész Homokhátság ökológiai egyensúlyát bontották meg. Kétségtelen, hogy a legelők túlzott igénybevétele nem biztosította a növényzet korábbi egyensúlyát, és így közvetlenül is hozájárult a homokot megkötő fű pusztulásához, a futóhomok megindulásához, amely nemcsak a termőföldet, hanem magát a várost is elborítással fenyegette.

44 Az adóalapok összeírása során a kisebb haszonállatokon belül csak a sertések és a méhek számbavételére fordítottak figyelmet. (L. XIV. táblázat.) 44 Szabó Kálmán: i.m. 8. old.