Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján
áHátaival, de igen közel áll az egyes rétegek számszerű aránya az ott láthatóval: törpebirtokos 44,2%, kisbirtokos 28,2%, a középbirtokos 16%, a gazdagok aránya 4,7%. 22 Tehát egy merőben más forrás, eltérő feldolgozási mód alapján alig eltérő vagyoni rétegződés rajzolódik ki a civis városon belül. Ez az eredmény ha nem is biztosít igazolást, de feltétlenül megnyugtatásul szolgálhat az elemzés megkezdéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozottan fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy sem a konkrét számok, sem a százalékos arányok nem kívánják az egyes rétegek nagyságrendjét jelenteni, inkább csak tájékozódási pontul szolgálhatnak azok, mivel ezek az adatok kizárólag a több mint száz évet átfogó időszak végrendeleteinek egyik adatsorát jelentik. A fenti összehasonlítás is jelzi egyben, hogy az egyes rétegekre vonatkozó arányok a valóságtól nem állhatnak túlzottan nagy távolságra. Mindenképpen érdemes lesz az egyes időszakokban keletkezett fontosabb összeírások majdani feldolgozása során a kapott adatokat a testamentumok tanúságaival összevetni. Külön is ki kell térni arra, hogy rendkívül figyelemre méltó a táblázatnak az a tanúsága, miszerint valóban indokolt volt 1711 után más felső értékhatárt alkalmazni az egyes rétegek esetében mint a korábbi évtizedekben. Az első és a második időszakaszon belül a törpebirtokosok aránya egyáltalán nem változott. Ugyancsak minimális a középbirtokosok esetében is a módosulás. A legfeltűnőbb változás a gazdag cíviseknél figyelhető meg, de a csekély szám miatt egy-egy újabb végrendelet esetleges előkerülése is sokat változtatna arányukon. Azt mindenesetre ez a táblázat is érzékelteti, hogy az egyes kategóriák meghatározásánál a korszak alaposabb feltárása után más szempontokat is érdemes lesz figyelembe venni. Az már csaknem természetes, hogy a hozzánk közelebb eső évtizedekben a testamentumok száma ugrásszerűen megnőtt. Ezt részben az 1756-ban hozott királyi, majd az ennek hatására közzétett helyi rendelet, részben az iratok szerencsésebb sorsa kellően indokolja. 23 22. Itt természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a XVIII. század derekáig a testamentumok készítése nem volt kötelező, tehát esetleges volt az egyes rétegeken belül a végrendeletek készítése. 23. A városi tanács 1756. május 24-ei rendeletének 1. pontja: „Mostantól fogva semminemű testamentom tételeknek erejek nem lészen, hanem ha azok a város fő bírája által arra rendelő és küldendő becsületes és írástudó emberek előtt tétetnek, s ugyanazok által a város protocollumába leendő beírásra importáltatnak, de akkor is úgy állhatnak meg, ha osztályos vérek, successorok és fiscalis jurisdictionak törvényei fognak tétetni." BKML IV. 1504. h/2 105. old.
