Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

200 véka tavaszi 1 dica 50 akó bor 1 dica 6 kocsis ló 1 dica 30 marha 1 dica 30 öreg ló (méneses) 1 dica 100 juh 1 dica 40 sertés 1 dica 40 kaptár 1 dica 30 göböly 1 dica 4 kupecz 1 dica mesterség

8 1 gradu 1,5 dica 2 gradu 1 dica 3 gradu 0,5 dica 2 bolt 1 dica 2 kazán 1 dica 2 olaj sutu (prés) 1 dica Kétségtelen, hogy az egyes adóösszeírás alkalmával változhattak és változtak is a kivetési normák, de az a tény, hogy a kivetett adó összege minden egyes esetben rögzítve van, megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a korabeli értékrend alapján a vagyoni csoportosítást el tudjuk végezni. E tekintetben az adókulcsot mellőzni tudjuk. Egy több ezer háztartást összefogó mezőváros társadalma csak úgy vizsgálható alaposabban, ha a legfontosabb vagyoni és társadalmi rétegeket megnyugtató módon elkülönítjük egymástól. Sajnos a korabeli értékrendet, terminológiát nem ismerjük. Ilyen értékrend tételes formában nem is létezett. Az viszont nyilvánvaló, hogy az ágrólszakadt, a nyomor szélén tengődő szegény fogalma ismert volt. Ezek száma több száz lehetett. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy a minimális ingó vagy ingatlan vagyonnal rendelkezők és a parasztnábobok között rendkívül nagy volt a vagyoni különbség. Indokolt tehát, hogy itt is az 1707-ben is alkalmazott felosztást kövessük. Alapul a dicát és annak egész számú többszörösét vettük. Ez mechanikus eljárás ugyan, de minden más eljárás lényegesen bonyolultabb lenne, és a határeseteket egyik módszer sem tudja kizárni. Az ennek alapján kialakított arányok nem érződnek különösebben elrajzoltaknak. Ez irányú, tudományosan megalapozott módszer, illetve norma, sajnos, nem áll rendelkezésünkre. Nincstelennek minősítettük most is azokat, akik a személyükre kivetett 7 Kecskeméten a szőlőket és a kertek egy részét a gazdák szabadon adhatták, vehették, mintha polgári tulajdonuk lett volna, csupán a tulajdonjog átruházásának tényét kellett a tanácsnak bejelenteni. Ezeket a kerteket nevezték pénzes kerteknek, szemben a város által gyakorlatilag életfogytiglan használatra kapott városadománya kertekkel, melyeket nem lehetett pénzen megvásárolni. 8 Nincs pontos adatunk arról, minek alapján állapították meg a mesterek közötti fokozatokat. Minden bizonnyal itt is az alkalmazott mesterlegények és inasok száma alapján sorolták be őket a különböző kategóriákba.