Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

ve személy található még meg. Ez a számszerűen is igen jelentős jobbágyság semmiképpen sem téveszthető össze a jobbágyfalvak lakosaival. Főként vagyonuk alapján, részben a foglalkozási ágak figyelembevételével, több csoportra lehet őket osztani. A korabeli helyi szóhasználat élesen megkülönböztette a gazdákat és a zselléreket. Gazdának minősült minden olyan személy, aki saját házzal rendelkezett. Az összeírás hospesként említi őket.

65 Ide vettük értelemszerűen az özvegy, valamint a házas gyerekek és testvérek rovatban nyilvántartottakat is. Ők alkották az összeírt adózók döntő többségét, az 568 háztartás az összesnek 85,7%-a. Szükségszerű, hogy ezen belül a valóság pontosabb rekonstruálása érdekében vagyoni alapon őket rétegekre osszuk. Az 1662-es adókönyvben 792 adózó van feltüntetve. Vadszámuk a legegyértelműbben felmérhető, az átlag 28,1 volt. Ezzel szemben az adózók 7,5%-át kitevő (viszonylag nagyszámú) esküdtek vadszáma átlagosan 127 volt.

66 Az 1662. évi esküdtek és tizedesek közül 27-nek a neve, vagy a családneve 1689-ben is fellelhető az esküdtek névsorában. Az 1689-ben megválasztott 59 esküdt személyesen vagy utódaik révén 61 %-ban még 1705-ben is megtalálhatók e választott testületben.

67 Ezek alapján megfogalmazhatjuk, hogy a város vezető tisztségviselői, azaz a helyi igazgatás és politikai vezetői, ha nem is szűk, de mindenképpen egy igen jómódú rétegből verbuválódtak évtizedeken és évszázadokon keresztül. E tekintetben a vagyoni különbség meghatározóbb volt, mint a nemesi cím. A kevésbé fontos tisztségekre a kisebb vagyonnal rendelkezők közül választottak. Viszonylag ritka az idők során kialakult gyakorlattól való eltérés. Ily módon viszonylag markánsan elkülönültek a nagygazdák, akik között több parasztnábob is akadt. A három kiemelkedően gazdag nemes mellett hét hozzájuk hasonló paraszt, cívisgazda volt még 1707-ben is. Közöttük is feltűnő Beke Mihály vagyona, melynek az összeírásban megadott tételeit célszerűnek tartjuk idézni, hogy hasonló feldolgozás alkalmával öszehasonlításul szolgálhasson. Állatai közül 16 ökör, 40 fejőstehén, 65 hámos ló, 13 db 3 éves csikó, 320 juh került összeírásra. Szántóföldjein 300 pozsonyi mérő búzát, 270 mérő árpát és 75 mérő zabot termelt. Nála rögzítették a legnagyobb bortermést (90 akó) is. Mindezen túl egy malommal is rendelkezett.

68 A 26 nagygazda közül került ki a tőzsérek többsége is. Számuk a hódoltság idején lényegesen nagyobb volt. Ez a réteg gazdasági súly és jórészt régi 65 Érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy az összeírás során a nemesek esetében ugyanúgy a „hospes cum uxore", azaz házas jobbágy kifejezést alkalmazták, mint a gazdáknál. Tehát a korabeli városi tisztviselő sem érezte nagynak a gazdag jobbágy, a civis és a jómódú nemes közötti különbséget. 66 Bálintné: i. m. 22. old. 67 Uo. 24—25. old. 68 IV. 1504. m. 1707. VII. tized 55. sorszám.