Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

alapján egyértelműen állíthatjuk: 1707-ben Kecskeméten lényegesen többen éltek. A városi adókönyvekben 1701-ben 1327, 1703-ban 1243, 1711-ben 1222 és 1715-ben pedig 1510 adófizető neve van feltüntetve. Tehát a számok közötti eltérés igen jelentős: a megyei összesítők felényi háztartást rögzítettek mint a helyi lajstromok. A nem csekély ellentmondást az alábbi módon lehet feloldani. A nemesi vármegye az állami terhek nagyságát, az adók összegét a jobbágytelkek, illetve az egyes településeken élő, jogilag is odatartozó jobbágycsaládok száma és azok vagyoni helyzete, teherbíróképessége alapján szabta meg. Kecskeméten a hódoltság idején és az azt követő évtizedekben, amikor a közbiztonság igen gyenge volt, sok olyan család talált hosszabb-rövidebb időre menedéket, amelyek kénytelenek voltak lakhelyüket elhagyni. Ezeket a jövevényeket a város éppúgy megadóztatta mint saját polgárait. Ennek alapja az volt, hogy a város gyakorta kényszerült arra, hogy biztonságát valóságosan megvásárolja töröktől, tatártól, kuructól, labanctól egyaránt. A jövevények állataikat ugyancsak Kecskemét pusztáin legeltették, és így indokoltnak látták a város vezetői, hogy az árendák összegéhez, a sarcolás summájához és a földesuraknak járó taxához vagyonuk arányában az ide kényszerülők hozzájáruljanak. Kecskeméten több összeírás is van, amely a „vidékiek", a „jövevények" számára utal. Az 1689-ben készített lajstrom szerint a vidékiek száma a városban 329 volt.

4 A fluktuáció nagyságára jellemző, hogy 1686-ban 123, 1687-ben pedig 167 család távozott a városból.

5 1691-ből rendelkezünk egy újabb adólajstrommal, amely tovább pontosítja a Kecskemétre irányuló migráció méreteit, illetve érzékelteti, milyen arányban voltak a régtől fogva itt élők, illetve a városba beköltözők. Az adókönyvben külön vették nyilvántartásba a vidékieket, a jövevényeket, akiknek a száma 569 volt, és külön a város régi lakóit, akiknek a száma 519 volt.

6 Ez a két adat rendkívül fontos lehet számunkra, ha azt vizsgáljuk, kikre terjedt ki az 1707-es összeírás. A korábban már idézett megyei összesítő és az itt idézett adat összhangban van. Az a tény, hgy a növénytermesztésre, a különféle céhekben űzött mesterségekre és a nemesekre is kiterjedt az összeírás, kétségtelenné teszi, hogy a törzslakosság adóalapjára vonatkozó adatokkal állunk szemben. A jövevények 169l-es rendkívül magas, 52,3%-os aránya sejteti, hogy 1707-ben is kb. 50%-os arányban lehettek a városban. Ezek az adatok nemcsak komoly 4 Iványosi-Szabó Tibor: A migráció Kecskeméten 1662—1711. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985. 398. old. 5 Uo. 408. old. 6 IV. 1508. Kecskemét Város Adópénztárának iratai, c. Adólajstromok. 1691. „Nemzetes Király István feő bíró és Korbacz István adószedő uraimék bíróságában, minden nemű uraink részérül az adószedés felvetések és beszedésnek a jövevények résziről való lajstrom.", illetve a másik, amely a város többi adófizetőjének az adatait tartalmazza.