Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

gazdák és a pásztorok viszálya az elhullott, vagy ellopott állatokkal történő elszámolás körül. A szokásjog minden bizonnyal a juhok, barmok fülének, körmének bemutatását követelte meg, de ezzel szemben már az 1670-es évektől az elhullott állatok egész bőrét követelték a gazdák. A tilalom csekély eredményére utal az, hogy időről időre meg kellett újítani az erre vonatkozó rendeleteket.

81 A pásztorok visszaéléseinek lehetőségeit kívánván korlátozni, olykor már olyan intézkedésekre is sort kerítettek, melyek betartásának ellenőrzésére aligha volt lehetőség: „. . . mind azok a nagy vasfazekak, melyek eddig a tejnek forralására szolgáltatnak, elszedettessenek, és csak azok hagyattassanak meg, melyek három vagy négy ember eledelének megkészítésére elégségesek .. ."

82 A helyi és a megyei hatóságok a gazdák érdekeinek védelme közben figyelembe kellett hogy vegyék részben az ide vonatkozó törvényeket és rendeleteket, részben a legelemibb emberiességet is. Tehát ezek alapján nem minden egyes gazda tettét védelmezték, igazolták, hanem a munkáltatók általános érdekeit tartották szem előtt. Éppen ezért sok esetben velük szemben is megtorló intézkedéseket hoztak. Bár a korábbi évtizedekből való az alábbi eset, mindenképpen jellemző a pásztorok életkörülményeire, és arra is, hogy a gazdák sem járhattak el teljesen önkényesen. 1662: „Bab Mihály Katona Jánossá hideg megh vette juhasz karaért fizetett az urnák forint 60, melyből az be adónak hajlott tallér 2."

83 A büntetés összege kb. három-négy szolga egész évi bérének felelt meg. 1745: „Hetozeg Pál tőle való elbucsuzása után legényét megverte, fizetett tallér 2, garas 4."

84 Érdemes utalni arra, hogy ez az összeg éppen kétszerese arra a cselédre kiszabott büntetésnek, aki gazdájára vasvillát emelt. 1750: „Tegzes Gergely maga szolgáját véresen megvervén, fizetett tallér 5, garas 2."

85 Itt is utalhatunk arra, hogy a gazdasszonyát megverő cseléd büntetése szinte felényi volt ezen összegnek. Mindezt annak illusztrálása érdekében emeljük ki, hogy a feudális állam a belső rend fenntartása érdekében a vagyonosokkal szemben is érvényesítette törvénye szigorát.

86 A fiatalkorúak munkakörülményeire utal az alábbi eset: „Barvart József 81 Uo. 7-17. old. 35. pont. IV. 1504. a/2. II. LXV. 82 IV. 1504. a/2. II. LXV. 83 IV. 1508. c. 1662. 84 IV. 1510. a. 1745. 38. old. 85 Uo. 1750. január 24. 86 Hogy mennyire következetesen jártak el, érzékelteti Somogyi András esete is, aki az egyik nemes lányát vette el feleségül, maga többször is viselte Kecskeméten a másodbírói méltóságot. Mivel 4292 forintot eltulajdonított a város pénztárából, a magisztrátus 1756-ban nyilvánosan lefejeztette. IV. 1504. a/2. II. XLII.