Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

Kis István bácsi, mesterei annak, és sivítva-búgó hangszerökkel sokszor elbúsitják és fölviditják a népet."

132 A nép az éneket, muzsikát persze nemcsak a valódi mulatozáshoz, tánchoz igényelte, használta, hanem sokkal komolyabb, részben a hivatalos egyházi ünnepekhez, alkalmakhoz kapcsolódó szokásaihoz is. A hivatalos egyház ezeket a folklorisztikus, olykor talán pogány elemeket őrző szokásokat gyakorta ostorozta, tiltotta, vagy legalábbis szelidíteni, megregulázni akarta. Arról korábban már szóltunk, hogy például a temetéshez kellően komoly és fegyelmezett formában kifejezetten igényelte. Már említettük Kabai Gellértet, aki az 1660-as évek elején volt Kecskeméten református egyházi szolgálatban. Talán itteni élményeiből is merített, amikor megírta „Az emberi találmányoknak korbátsoltatások" című vitairatát. Ebben kifogásolta például, „1. Hogy Karátson éjszakáján egyben gyűlnek. 2. Hogy Karátson és Uj esztendő éjtszakáin lövöldöznek, melyben senkinek semmi haszna. 3. Hogy némellyek Pénteken böjtölnek. 4. Hogy a' gyermekek és ifjak Innepek alkalmatosságával ritmizálnak, énekelnek. 5. Hogy a' Jeremiás Siralmait éneklik; még pedig hogy annál keservesebben essék, nagy tekergetéssel. 6. Hogy a Krisztus szenyvedésének históriáját éneklik, mellyet jobb volna értelmesen el olvasni. 7. Hogy Halott felett, uton útfélen, télbe, hóba, szélbe, sárba prédikálnak, énekelnek s at, mellyeket jobb volna a' test el temetése után, a' Templomban tselekedni." Nagy István ismertette Kabai nézeteit iskolatörténeti munkájában, hozzátéve, hogy „oly helytelen szokások ellen kél ki benne, mellyekrül a Ref. Eccl. Elöljárói, még a' világosabb 18dik század második felében se egy könnyen tisztitthatták meg Ekklesiaik külső Czeremoniáikat, a' köznépnek régi szokásaihoz való makats ragaszkodása miatt: sőt a' melylyek közül, a' 7dik pont alatt említendő, ki vévén némely Ekklésiákat, még most is meg tartatik."

133 Nagy István a néphagyomány természetéről, Kabai pedig egyes szokások mikéntjéről nagyon fontos, jellemző dolgokat mondott el. Ha itt, az ország közepén régen ki is vesztek ezek a szokások, néhány perifériális területen szerencsére századunkig fennmaradtak, éltek. Ennek köszönhető, hogy folkloristáink még eredeti előadási formában találtak meg számos, az itt leírtakhoz hasonló szokást, például a siratókat. A kifogásolt dolgok egy része persze csak Kabai egyházában, a kálvinistáknál volt helytelen, mint például a pénteki böjtölés. Más szokásokat, legyenek akár énekesek, akár nem, megtűrtek, sőt bátorítottak. Ilyen volt a kántálás, amely itt nem csak karácsonyi szokásként dívott; vagy a diákok másféle pénzgyűjtő akciója. Egy adat 132 VAHOT: Kecskemét. 105. o. 133 Ref. Kt. NAGY: Helikon. 24. sköv. o. — Kabai Bodor Gellért írásával kapcsolatban ld. még: DOBSZAY László: Magyar zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984. 154. o.