Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

KEMÉNY János—PINTÉR Ilona: A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában

A kis létszámú, pénztelen és emiatt rosszul felszerelt társulatok kényszerűen változatos előadásain szembetűnőek voltak a díszletek és a jelmezek hiányosságai. A Kecskeméti Lapok kritikusa szóvá tette pl., hogy „gyakran látni a színpadon egyidejűleg téli costume-ot és kivágott nyári ruhát". Kifogásolta, hogy a színésznők a felvonások szünetében nem öltöznek át, ami igen zavaró, ha a cselekmény szerint a felvonások között hosszabb idő telik el.

220 A diszletgondokon számottevően javított az új színház megnyitása, hiszen a város több ezer forintot költött díszletekre,

221 és a későbbiekben is jelentős összegekkel támogatta a színházat.

222 Emellett az új épületbe neves együttesek szerződtek, amelyek felszereltsége önmagában is jobb volt a korábbi társulatokénál. De a kritika még ekkor is sok kifogásolni valót talált az előadások kiállításában. A 80-as évektől az addig megszokott heti előadásszámot az ún. félhelyáras népelőadások bevezetésével növelték a színigazgatók, elsőként Miklósy Gyula az 1882/83-as évadban.

223 Ez részint a bevétel növelése, részint pedig a kispénzű színházrajongók érdekében történt. A Kecskeméti Lapok úgy ítélte meg, hogy a kis létszámú társulatok tagjai számára a vasárnap délután 3-tól este 10-ig tartó munka valóságos robot, aminek következtében a délutáni előadás veszélyezteti az esti sikert. Elismerte ugyan, hogy a félhelyáras előadások közönsége nagyobb, mégsem helyeselte a megoldást.

224 A félhelyáras előadások közönségsikere azonban olyan nagy volt, hogy az igazgatók az új épület belépése után sem szüntették be őket.

225 A város 1870-től rendszeresen utalt ki segélyt a társulatok számára. A segély összege változó volt, de nem jelentős. 1896-ig közel húszezer forintot fizetett ki ilyen címen a város: 1870-től átlag évi 500, 1878-tól 800, 1880-tól 1000—1200 forintot.

226 Emellett a város általában biztosította a színházterem fűtéséhez szükséges fát.

227 Ez a támogatás csak arra volt elég, hogy az általában deficites társulatok pillanatnyi gondjain segítsen — néha pl. csupán arra, hogy a társulat elutazhasson a városból —, kevés volt ahhoz, hogy színvonalas, jól felkészült társulatokat vonzzon. Ez a cél azonban ezekben az években is ott munkált úgy a városi vezetésben, mint a színikritikusokban. Minthogy közpénzből nem tudták megoldani a kérdést, más lehetőségekkel próbálkoztak. 220 Ua. 1892. február 28. 2.1. 221 JOÓS: A vándorszínészettől. . . 61—62. 1. 222 Kgy. jkv. 80/1902. 223 JOÓS: A vándorszínészettől... 54. 1. 224 Kecskeméti Lapok 1893. február 12. 1. 1. 225 JOÓS: A vándorszínészettől... 69. 1. 226 LISZKA—HAJNÓCZY: i. m. 24. 1. 227 Kgy. jkv. 193/1874.