Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

mok csomópontjait és végpontjait is jelzik. A nagyméretű kerámia lapok egy-egy nehezen megfejthető, Huszka József gazdag gyűjteményéből

62 átvett és valamelyest átírt képegyüttest jelenítenek meg (pl. sárkányos, maszkos kompozíciók) mindig szimmetrikusan, középtengelyre állítva. A motívumok a szó hagyományos értelmében nem ábrázolnak. Márkus természetesen nem próbál térbeliséget megjeleníteni rajtuk, mivel igen jól tudja hogy építészettörténetileg meg alapkarakterük szerint is síkművészeti darabok ezek. A kerámia harmadikféle alkalmazását a tetőn figyelhetjük meg emberi alakokra emlékeztető plasztikus majolikák, szobrok formájában.

63 Ezen az épületen a kerámia már nemcsak kitüntetett, kulminációs pontokon jelenik meg — mint korábban Lechner Városházájának középrizalitján —, hanem aktívan beleszól az egész együttes kialakulásába. Változatos formáival, foltjaival, sokszínűségével, dekorativitásával, ritmusával, arányaival együtt, egymás hatását fokozva tud megszólalni, egy egésszé egységesülve. Nem díszítgetésnek tűnik itt a kerámia, hanem egy választékosan pompázatos szecessziós palota alapkarakterét, legsajátosabb jellegét meghatározó eszközként jelentkezik. A hullámvonalakkal írt, élénk színű majolikát hordozó épület formái különösen erős napfényben és eső után lebegni látszanak, mintha néha valóban tündérpalotát láttatna velünk a káprázat. Ha a külső „előkészítés" után belépünk az épületbe (mindkét oldalhomlokzaton van lépcsőház, amit a három szint eredetileg három, egymástól különböző funkciója tett indokolttá), akkor ott sem csalódunk. Magától értetődő természetességgel kapcsolódnak egymásba a jó belmagasságú és világos, tágas termek. A belső tér koronája az első emeleti, oldalhomlokzatra néző, sarkok nélküli, félköríves dongaboltozással fedett nagyterem. (Ezt a padlástérből is kiváltotta Márkus, így a teteje járószintnek nem használható.) A díszteremben — ugyanazon elvek szerint, mint a homlokzaton — szimmetrikusan, középtengelyre állítva jelennek meg a virágmotívumok és az ismétlődő pávás kompozíciók. Ezek a díszítmények domborúak, kimagaslanak a fal síkjából. (A nagyterem eredeti berendezése — a két kék Tiffany-üvegberakásos csillárt nem számítva — nem maradt fönn.) A belső terek hatását emelték a falicsempék, a zöld mázas cserépkályhák és még a lépcsőházban alkalmazott maszkos díszítő-motívumsor is. Ez a belső és külső arányaiban egységes épület kora törekvéseinek egy túlhajtott, de nagyon jellemző ágán, a lechnerizmus egyik 62 Érdemes lenne végre egyszer konkrétan is összevetni Lechner és a követői által használt motívumanyagot HUSZKA József gyűjtményeivel. E kérdésben a művészettörténeti és építészettörténeti irodalmunk mindig megáll az általános megállapításoknál. Huszka e tekintetben legfontosabb művei: Magyar díszítő stíl. Bp. 1885., A székely ház. Bp. 1895., Magyar ornamentika. Bp. 1898., Tárgyi etnográfiánk őstörténeti vonatkozásai. Bp. 1898. 63 Az épületkerámia kifejezési eszközeivel, alkalmazásának jellegével általánosan foglalkozik Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben. Bp. 1965.