Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

talán ebben az évben már elkezdhetjük az építést... Egyébként a Lechner terve még a Mester halála ellenére is kivitelezésre kerül."

53 A fogadkozó, minden részletre kitérő nyilatkozat után egy hónappal Sándor István még Vágó Józseffel (aki korábban Lechnerrel is dolgozott együtt) tárgyal a víztoronyról. Ragaszkodik az eredeti tervhez, „ ... de ha ez nem lehet, akkor a Kaszapkút környékén lesz felállítva".

54 Summa summárum: a rohamos inflálódás és az első világháború végleg elsüllyesztette Lechner tervét, ami a mesternek utolsó, nagyszabású alkotása lett volna, ha megvalósul. Mindennek következménye már az a tény, hogy a később fölépült víztorony architektonikus kiképzésének hiánya miatt, útlezárás célját nem szolgálhatta" — és így nem kerülhetett a Rákóczi út elejére, a Lechner-toronynak kijelölt helyre, hanem pár száz méterrel távolabb építették föl.

55 A városi múzeum és könyvtár épületét, amelynek terveit Kada szintén Lechnerrel szerette volna elkészíttetni, talán már meg sem tervezte a századforduló legnagyobb magyar építőművésze, aki a Kecskeméten fölépült városházával nemcsak a település, de az akkori magyarországi építészetre is hatással volt. Lechner kecskeméti működése azonban nemcsak az oda tervezett és fölépített munkáiban realizálódott, hanem az építész valamiféle tanácsadói szerepét is betölthetett éppen a polgármester mellett. Feltételezhető, hogy neki is köze volt ahhoz, hogy az ő stílusának, építészeti modorának követői, a Lechner-követők vagy Lecner-tanítványok és a Kós Károly vezette fiatalok vagy fiatal építészek csoportjának tagjai közül kik terveztek épületeket Kecskemétre. Hogy Lechnernek mekkora tekintélye és népszerűsége volt Kecskeméten, azt a halála után megjelent nekrológok is föltárják, noha ezek egyik része azért marasztalja el a várost, hogy a nagy építőmestert nem foglalkoztatták eléggé, nem adtak neki tehetségéhez méltó feladatokat és hogy tervei közül van olyan (lásd a Víztorony), ami végleg elsüllyedt, noha Lechner nagyszerű tehetségének egyik utolsó fellobbanása lehetett volna.

56 A századforduló kecskeméti építészetére (sőt építőművészetére) Lechner Ödön igen jelentősen rányomta művészete bélyegét. Ezért is fontos az ő építészeti-tervezői-tanácsadói szerepét és jelenlétét először tisztázni ahhoz, 53 Kecskeméti Lapok, 1914. június 18. — A Lechner-terv vázlatos története SÜMEGI György: Fejezetek a megye művészetének történetéből. Művészet, 1975/6. 43-44. 54 Vágó József és a kecskeméti víztorony. Kecskeméti Napló, 1914. július 21. 55 ENTZ—GENTHON—SZAPPANOS i.m. 95. 56 pl. Lechner Ödön meghalt. Lechner Ödön és a hálátlan Kecskemét. Kecskeméti Újság, 1914. június 13.; JANSZKY Béla: A mester sírt. Kecskeméti Lapok, 1914. június 14. (Másodközlés); LECHNER Ödön: Életem és pályám. Kecskeméti Lapok, 1914. június 17. (Másodközlés); N. N.: LECHNER Ödön: Az Alföld, 1914. május hó, 180—182. — Ez utóbbi, jelöletlen nekrológot valószínűleg Lőwy Ödön, a néhány számot megért Az Alföld folyóirat felelős szerkesztője írhatta. )