Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

méltó, elsősorban persze az épületkerámia kipróbálása, alkalmazása miatt. Kismarty-Lechner Jenő szerint: „A kecskeméti Városháza homlokzati és belső építőművészi kialakításánál már merészebb ütemben halad célja, egy nemzeti jellegű építőstílus megteremtése felé. A konstruktív váz még mindig a francia reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, de szép reményekkel kecsegtető eredetiséggel és páratlan művészi fantáziával. Az épület homlokzatán már hangosan szóhoz jut a hazai földben gyökerező falburkoló kerámia mint építőanyag, amely egyszerű mintázási és öntési technikával, égethető mázas, időtálló, le is mosható, dekoratív szerepe szinte kínálkozik az építész kezében. (...) A díszítőelemeket mind a homlokzaton, mind az épület belsejében, a magyar népművészet kincsesházából merítette, magyar parasztedények ékítményeiből és az Aföld mezei virágainak egyszerű, stilizált formáiból. Kiskunság népe a díszítményeknek nevet adott. A hajló, karcsú csipkeszegést „hernyó"-nak, a kunkorodó, tömörebb formákat „kakastaréj"-nak, a falak képterei körül csoportokban alkalmazott gyöngyszerű csomókat tojásalakjuk miatt „kígyótojások"-nak nevezte el."

37 A kecskeméti Városháza a társművészetek összefogásában, egy építészeti műben történő megszólaltatásában is az első és követésre méltó példát szolgáltatott a városban. A társművészetek (a díszítőszobrászattól kezdve a díszítőfestésen át a színes ablakokig és az iparművészet más ágazatáig) úgy kaptak szerepet az együttesben, hogy külön-külön, önmagukban is hangsúlyosak, az egészen belül pedig az összhangot, az egységességet erősítik. A végül is 615 999 forinton megépített épület 174 helyiséget foglal magában. 106-ban van hivatali berendezés, amit szintén újonnan szerveztek be az öntöttvas forgószékektől a bőrrel bevont ülőgarnitúrákon át a zöldmázas cserépkályhákig és a szőnyegekig. A bejárati ajtók művészi kovácsoltvas munkái és az ablakrácsok az üvegfestményekkel s más részletekkel együtt egységes megformáltságról tanúskodnak. A közgyűlési terem üvegablakait Róth Miksa és Kratzmann Ede, a falfestést Götz Adolf, a sárgaréz csillárt és a fali gyertyatartókat Árkay Sándor tervezte és nagyrészt kivitelezte is. Rainer Károly szegedi asztalosmester készítette el a bútorokat Pártos és Lechner tervei szerint.

38 Összegezésül elmondtható még, hogy nemcsak Kecskemétnek, hanem a magyarországi századfordón „A korszak legjelentősebb városháza-építkezése .. ., amely új formanyelvével szinte évtizedekre meghatározta a város 37 KISMARTY-LECHNER Jenő: Lechner Ödön. Bp. 1961. 38 V.ö. Vasárnapi Újság, 1898. január 2.