Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

velődésnek, korszerű haladásnak, s a közügy emelésének jelszava, legyen ez az épület minden időben az igazságnak, a részre hajlatlan jogszolgáltatásnak, emberbaráti érzelmeknek, szeretetnek, szegények és ügyefogyottak gyámolításának otthona, találjon benne támogatásra iskola, művészet, kereskedelem, ipar és közművelődés. Áldás legyen elődeink emlékén, kik szorgalmukkal lehetővé tették, hogy a város haladására közremunkálkodjunk, s Isten áldása legyen utódainkon, kik művünket folytatni fogják." Az építkezést a tervezők — Lechner Ödön és Pártos Gyula — élénk figyelemmel, gyakori helyszíni ellenőrzésekkel követték nyomon. Látogatásaikról, építés közbeni munkájukról, minden apró részletre kiterjedő figyelmességükről az építési naplók adatai vallanak. E naplók mint elsődleges építészettörténeti források szolgáltatják egyébként a munka teljes folyamatának legfontosabb adatait is, attól kezdve, hogy hogyan, milyen akadályok leküzdése árán és problémák megoldása révén halad a munka, a vállalkozók hány s milyen képzettségű munkással és szakemberrel dolgoztatnak, hogyan, mennyiért s milyen cégektől, vállalatoktól szerzik be a szükséges építési anyagokat, kik s hogyan végzik az épület belső berendezését stb. 1893 tavaszától 1895 nyaráig, kb. 27 hónap (!) alatt fölépült az oly régóta tervezett és vágyott új városi székház. A város vezető testületei — és a kecskeméti polgárok is — egy fél évszázados igény nagyszabású megvalósulását láthatták benne. Fölépültekor méltán lehettek büszkék rá, hiszen a később épülő városi székházaknak is messzeható példát szolgáltatott. A hivatalok 1895 nyarán már beköltözhettek az új épületbe, de a közgyűlési termet csak 1897. december 26-án avatta föl az új polgármester, Lestár Péter utóda: Kada Elek. Az épület további sorsát s történetét illetően — a tatarozásokat, belső, kisebb átfestéseket és átalakításokat, de még a műemléki státus elnyerését is leszámítva — még egy, az eddigieknél sokkal szomorúbb dátum kínálkozik följegyzésre. 1911. július 8-a, a kecskeméti nagy földrengés időpontja. A súlyos földmozgás nem kímélte a Lechner és Pártos tervezte épületet sem. „Mint díszeitől megfosztott bálkirálynő" tűnt elő a földrengés reggelén. Ledőlt kéményeit s összerepedezett falait, erősen megrongálódott külső és belső felületeit Lechner tanácsai alapján — s részben a személyes irányátása mellett — rövid idő alatt eredeti formájában állították helyre. Az épület Lechner két pályaszakaszának, az elektikus, ill. a szecessziós periódusának a határán áll s ráadásul közelebb az elektikához. Ami benne új, az a jelzett stíluskereten belül új. A historizáló-elektikus stílusú épület főleg a színes homlokzati kerámiája és díszítő ornamentikája révén kerül közel az új stílus, a szecesszió díszítésbeli jellemzőihez. Az épülettel kapcsolatosan nem tekinthető mellékes, elhanyagolható szem-