Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

egyaránt megalapozta a fejlődést. (Az ő idejében épült pl. a városháza.) Ezt a munkát folytatta és sok területen kiteljesítette Kada Elek, akit az egyre nehezebbé váló körülmények között, az első világháború küszöbén Sándor István követett a polgármesteri székben. Kecskemét a Duna-Tisza köze legnagyobb városává vált a 19. század végére. A település — jellegét tekintve — az alföldi mezővárosok sajátos történelmi fejlődését járta be. Kecskemét is, mint a többi mezőváros, három egymástól jól elkülönülő és elkülöníthető települési övezetre, lakókörzetre oszlik. Közepén, a centrumban található a város vagy a városias mag. Kecskeméten ez változott meg alapvetően a századfordulón, ez a rész fejlődött a legerősebben, de nemcsak mennyiségileg (a korábbinál több épületet emeltek), hanem minőségileg is. A városias magot, a centrumot, magát a lényegi városközpontot falu, illetve falusias övezet vette körül gyűrűszerűén, és ehhez a legkülső körön nagy kiterjedésű tanyakörzet csatlakozott.

9 A centrumhoz a falusias övezet erős szálakkal kapcsolódott, míg a tanyakörzet a faluhoz lazábban, elmosódóbban. Leginkább a közlekedés, a kereskedelem, maga a piac és a városi közigazgatás kapcsolta szerves egységbe az egymástól el nem választható, szervesen egymáshoz épült övezeteket. Építészeti vizsgálódásaim során elsősorban a város, a városias mag érdekelt, mivel itt a legerőteljesebb az új művészet térhódítása. A falusias övezet és legkülső, igen széles körön fejlődő tanyakörzet építészeti, építészettörténeti föltérképezése a népi építészet kutatóinak adhatna feladatot. A falusias övezet átmeneti jellege, átvezető szerepe társadalmi szempontból ugyanúgy tanulságos, mint építészetileg. A megerősödő polgárság szecessziós villái jól megférnek ebben az építészeti sávban a módos paraszt-polgárok hagyományos építkezésével. Jól megfigyelhető és fontos tanulságul szolgálhat, hogy minél kijjebb távolodunk a városmagból, annál kevésbé, annál kisebb mértékben terjedt az új építészet, az új formák. Kecskemét mezőváros halmaztelepülés-jellege főleg a 19. század első harmadából fönnmaradt városképeken (a céhek mesterlevelének fölső felében elhelyezett városképeken) kísérhető nyomon.

10 Ezeken a városképeken jól látható, hogy a szabálytalanul hajló utcákba, pontosabban tizedekbe (a 9 EPERJESSY Kálmán: Az alföldi város. In.: Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve I. 1944^-45. Szeged, 1946. 385—414. 10 A rézmetszetes céhlevelekből a Katona József Múzeum és a Bács-Kiskun Megyei Levéltár is őriz jó példányokat. Az első 1809-ből való, Prixner Gottfried metszete (reprodukálva: Entz-Genthon-Szappanos, 1961. 25. kép). Prixnerét követi egy Szokolay Hártó János rajzolta és Karács Ferenc metszette városkép 1815-ből, majd ennek egy érettebb változata 1829-ből. (Ez utóbbit közölte: Entz-Genthon-Szappanos, 1961. 24. kép) Eddig nem azonosított kéztől való 1830-as rézmetszet — a takács-céh részére készült — mutatja legtisztábban a város halmaz-település jellegét. (Entz-Genthon-Szappanos i.m. 26. kép)