Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

„Mussa! [ . . .] Hord elé a tréfákat és a kedvességet, Mert a hely és dolog kivan vig vendéget. Hadd ríkassák mások a siralmas lantot, Mely alatt halmozza Mars a gyászos hantot." A temetési szokásokról is megemlékezik Mátyási, a „Juliska halálára" írott versében. A költő 1800-tól három éven át Foton titkárként működött gróf Fekete Jánosnál, s itt az egyik udvaros korán elhunyt leánykájáról szólt a versben. Felidézi a „hivatásos" virrasztás, siratás szokását: „Elkéslett siratok, kiknek bús éneke Csak a pénzkeresés csikorgó kereke, Bánatba korántsem mérkőzhetnek velem, Bár annak kortyait hallgatásba nyelem." A régi szokásokban, irodalmi emlékekben való jártasságát mutatja az is, hogy ismerte a Kájoni kódexben fennmaradt egyik XVII. századi énekünket, a „Nyúl Históriájának éneké"-t. Egyik jegyzetében a „gyékényen áruló könyvárusoknál" kapható ponyvanyomtatványok között említi. Ugyancsak a régi — bizonyára Kecskeméten is ismert — népszokásokról a „Farsangfarki tanítás" című munkájában írt még. Mészöly Gedeon értékeléséből idézzük: „Műfajtörténeti szempontból is érdekes ez a költemény: kései képviselője azoknak a hegedősök csapszékbeli, lagzibeli énekeinek, melyekből legjobban ismeretes a Mívesek Lakodalma. Élőszóra szabott előadásmódja, a versnek borközi társaságnak szánt volta, a tárgyul vett alakok vaskos humorral való kicsúfolása, a csúfolódó hangért való mentegetőzés (hogy csak a »rosszá«-ról szól), a szakaszok közben italozásra való fölszólítás — mindezek ama régesrégi műfajnak jellemvonásai."

139 A „felhangolás" imígyen történt: „Emberül szokták danolni „Magyar mulatságokba, Hogy bort kelletik locsolni Rekedező torokba; Egészen megkönnyebbedtem, Friss lélekkel teljesedtem, S pengnek gégém húrjai."

1

*

0 139 Idézi: O. NAGY G.: Mátyási József. 140 Idézi: KISS István: Mátyási József. Kecskemét, 1955. 34. o.