Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
A kuruc időket idézi az a vers is, mely egykorú másolatban maradt fenn a városi levéltárban. A szerző vagy a lejegyző sajnos nem adott dallamjelzést, de a kor szokásait ismerve feltételezhetjük, hogy krónikás ének stílusban melódiával adták elő. Idézzük néhány szakaszát: 1. Óh te kis maroknyi szegény Magyar Nemzet A kit ékesgetett vitézi öltözet: Régi jóhiredről nincs is emlékezet, Rólad Királyod is már elfelejtkezett. 2. Noha erős hittel tette fogadását: Hogy eleid vérrel szerzett szabadságát, Vitéz fegyverivel nyert immunitását Megh tartya s nem írat ellenkező mását. [ ] 18. Több panaszodat is illenék föltenni, Nagy sértődésnek is orvossát keresni; De hol van, ki tudná mind elől számlálni, Mennyi bajos veszély fogh elől találni. 19. Azért befejezem rövid verseimet, Elhidgye bár minden az én beszédimet: Nem kivan soha jót, hanem veszedelmet, Német a magyarnak ás alája vermet. 20. A ki ezt olvassa: ha egy igaz magyar, Némettel ne közöld, mert reád úgy agyar, Abban bizonyos légy, hogy ha lehet megmar, Örülne, semmivé ha tehetne hamar. [ ] 29. Hamis esküvésre ne szoktasd magadat, És farkas módjára ne mard barátodat, Ha kívánod birni békével hazádat És e nagy igátúl szabadulásodat. 100 100 HORNYIK, IV. 3—6. o.
