Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

és Tóth Lászlóhoz fűződő kapcsolatát, kertészkedési élményeit és más müveit. Gyakran feltűnik az évfolyamokban Veres Péter, Illyés Gyula neve, szinte itt kezdődött Simonyi Imre költői föltámadása, a fiatalabbak közül Kiss Benedek, Pintér Lajos verseinek közlése is a folyóirat érdemei közé tartozik, a többi között. Számszerűen igazolódik, hogy kritikák, jegyzetek, tanulmányok és természetesen eredeti művek közlése támogatta azokat a törekvéseket, amelyek közel állnak a Forrás választott programjához. A szociográfiákon túl kisregények, memoárok, regények, elbeszélések, versek, tanulmányok tanúsítják a hazai és nemzetközi termés iránti érdeklődést. Különös érzékenységet mutat a szerkesztőség a környező országok magyar nyelvű alkotásai iránt. Elbeszélésekkel jelentkezett Bálint Tibor és Fodor Sándor (Románia), Király lászló (Jugoszlávia), irodalmi szociográfiával Beke György (Románia), verssel Fehér Ferenc, Ladik Katalin, Létay Lajos (Jugoszlávia), Bartalis János, Gellért Sándor (Románia), személyes üzenetekkel az erdélyi Sütő András és a többiek. De a kortárs világirodalom olyan képviselői sem hiányoztak, mint a szovjet Andrej Voznyeszenszkij, a török Nazim Hikmet, a lengyel Tadeusz Rózewicz vagy Dumitru-Radu Popescu román elbeszélő. Talán egyik legfontosabb tanulságként szűrhető le, hogy a lokálison túlnövő érvényességet korántsem zárja ki a „vidéki" szerkesztés, mecenatúra vagy a helyi témaválasztás. Bács-Kiskun neve alatt bőségesen követik egymást azok az írások, amelyek a megyéhez kapcsolódó és egyszerre általánosabb fontosságú ügyeket dolgoznak fel. Elgondolkodtató például a bűnözés tárgykörének gyakori felbukkanása. De nem sokkal kevesebb a képző- és építőművészetről, az oktatási kísérletekről, az embertani vizsgálatokról vagy a természetvédelemről szóló információ sem. Csupán Bajához több tucatnyi tétel fűződik, a Duna-Tisza köze helyszíneire csatornázási, kajszibaracktermesztési és a vallási szektákról szóló cikkek utalnak sok mással együtt. Még gazdagabb tartalom kötődik Kecskeméthez, ami természetesen nem válik szégyenévé a folyóH'atnak, hiszen ez a város a megjelenés helye. Úgy tűnik, hogy aligha tévedett a tizedik évforduló tájékán Pozsgay Imre, amikor megállapította: „A leginkább helyi sajátosságból így műfaj- illetve formateremtő erő lett. A közvetlen környezet szülte meg tehát végsősoron a Forrás anyanyelvét".

48 Pomogáts Béla szerint a folyóirat „az egész magyar társadalomra kiterjedő szociográfiai munkában végzett el feladatokat... 48 U. o. 10. old. POZSGAY Imre: Előszó a Forrás antológiához.