Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

gárdáról jegyezte meg méltató cikkében a Petőfi Népe újságírója: „Az ő érdemük elsősorban, hogy az eltelt tíz esztendő alatt tekintélyes olvasótábora nőtt a Forrásnak, s hogy ma már nemcsak Kecskeméten, vagy Bács-Kiskun megyében, nemcsak a Duna-Tisza közén, de a fővárosban is, az egész országban olvassák az oldalain megjelenő, s nem egyszer széleskörű vitát kavaró írásokat. Az ő érdemük, hogy bebizonyosodott: a Duna-Tisza közén élő homoki ember nemcsak a legendás, már Erdei Ferenc által is csodált szorgalmával, de szívós, földjéhez, múltjához ragaszkodó szellemiségével is képes figyelmet kelteni, elismerést szerezni. A Forrást ez a szellemiség hívta életre tíz esztendővel ezelőtt, s csak ez a szellemiség éltetheti tovább, s tarthatja a jelenlegi folyóiratok élvonalában ott, ahol helyet foglal".

45 Kiderül a Forrás antológiából az is, hogy Veres Péter így indította útjára a Kiskunság című időszakos kiadvány rendszeresen megjelenő utódját abban a levélben, amelyet az első szerkesztőnek, Varga Mihálynak címzett: „Végezetül üdvözlöm a Forrást és szerencsét kívánok a folyóiratnak. Igen, szerencsét is, ami ez esetben elegendő előfizetőt és jó írásokat jelent."

46 Mire jutott tíz esztendő alatt a folyóirat-vállalkozás? Anyagi és erkölcsi támogatást kapott, voltak könyvkiadói, pályázati és díjazási lehetőségei. A háromezer körüli példányszámmal, s főleg a lap iránt időnként fel-felszökő kereslettel talán még a jó szerencséhez apelláló Veres Péter is elégedett lehetne. Hogy az írások jók, azt sokszínűen bizonyítja az antológia. Fejezetei mintha kinagyított rovatok volnának: Példaképek, elődök. Versek. Elbeszélések, A Való Világ vonzásában, Tanulmányok, Vallomások, Tükörkép. Csupán a költeményeket több mint félszáz szerző jegyzi — Sinka Istvántól, Nagy Lászlótól és Vajthó Lászlótól a helybeli Hatvani Dánielen, Gál Farkason és Goór Imrén át a fiatalabb nemzedékből idekötődő Pintér Lajosig, Szöllősi Zoltánig és Lezsák Sándorig. Az antológia tükréből is kiderül: a szociográfiai írások tárgyköre jócskán bővült tíz év alatt. Néhány cím: Sorsok a homokon, Cigányok között, Lakóhelyek, melyekbe hálni jár a lélek, Vádirat az abortusz ellen, Törvényen kívül, Szekták a Duna-Tisza közén ... A tényirodalom egyik erőssége, hogy visszarántja a földre azokat, akiket kell, és akik olvasnak is szociográfiát — azzal a nyílt szándékkal, hogy ne távolodjanak el környezetüktől, amelyben élnek és döntenek. Ezért épülhet „a társadalomkutatás, a társadalomábrázolás a tervezési és az irányítási tevékenységbe" — mint Székelyhídi Ágos45 KÁPOSZTÁS János: Gondolatok a Forrás antológiáról. Petőfi Népe. 1979. máj. 13. 5. old. 46 VERES Péter: Levél a Forrás szerkesztőjéhez. Forrás antológia. 14. old.