Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

szakemberekből álló értekezlet vitatta meg a folyóirat munkáját és javaslatokkal szolgált a későbbiekre. Az Emlékeztető szerint a Forrás mozgékonyan fejlődő, színvonalas folyóirat. Az elmúlt időszakban sikerült sajátos profilt kialakítani, s megvalósítani a szociográfiai központú szerkesztést. Már ekkor elhangzott a javaslatok között: a szociográfiai rovat — helyi és országos erőket egyaránt bevonva — foglalkozzon többet az életforma-változással, a városiasodás problémáival, az ipari munkássággal. Vajon mit mutatnak ugyanebben az esztendőben maguk a lapszámok? A Forrásnak sikerült mindenekelőtt vérbeli prózaíró tehetséget avatnia Balázs József személyében. Beigazolódott az útnak indító jellemzés, amely kivételes ábrázolóerőre hívta fel a figyelmet. Borzongatóan szép, egyszerű és tömör kisregényt adtak közre Koportos címmel. A folytatás sem maradt el: újabb regények, filmforgató-könyvek fűződnek Balázs József nevéhez. A fölfedezések sorába tartoztak a szolnoki Huh István versei is. Nem sokkal később napvilágot látott a fiatal költő első kötete. A lakiteleki Lezsák Sándor a Forrással egyidőben mutatkozhatott be az Új írásban. A szépirodalmi tabló egyébként igen széles mezőnyt, csaknem ötven szerzőt sorakoztatott fel, közöttük Pilinszky Jánost, Simonyi Imrét, Raffai Saroltát, Veress Miklóst, Utassy Józsefet, illetve az akkor legfiatalabb nemzedékhez tartozó Hideg Antalt. A legtöbb verset publikálók között volt a kecskeméti Goór Imre; Gál Farkas elbeszéléssel is felhívta magára a figyelmet. Buda Ferenc magvas bemutató-szöveggel és műfordítással jelentkezett. Pontos tárgyi részletezésű prózával tűnt föl a fiatalok sorában Csató Károly. A folyóirat fejléce sokáig az irodalomra, tudományra és művészetre való irányultságot jelezte, ugyanilyen sorrendben. A szerkesztőség váltott: zászlajára tűzte a szépirodalmat, szociográfiát és a művészetet. Az új hitvallás így hangzott: „A régi irodalmi iskolák példáján a Forrás a valóságfeltáró irodalom műhelye akar lenni. .. tudatosan vállaljuk a szociográfiát, rendszeresen minden számunkban közölni kívánunk valóságfeltáró írásokat, kérjük, várjuk és inspiráljuk is ezeket".

19 A valóság ezzel szemben az, hogy a szép program némileg csonka maradt. Csupán a „direkttermő műfaj" helyzetéről szóló és a történeti tárgyú tanulmányokkal együtt kapott nagyobb helyet a szociográfia, mint azelőtt, ami összesen több mint kétszáz oldalnyi terjedelmet jelentett. A művek közül Fehéri Tamás — Hatvani Dániel: Vadkertiek egészsége, a magnós oktatás vitája és Zám Tibor konok tanyavilág-föltérképezése emelkedett ki szociális érzékenységével és megformálásával. Az össztermésből ugyanakkor nem egy gondolati csoportosítás vitára, ellentmondásra késztette a társadalmi mozgás 19 Forrás, 1974. 12. sz. (hátsó borító).