Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

FEKETE János: Adatok Kiskunfélegyháza sajtótörténetéhez

pártiak kerültek hatalomra. A helyi Munkapárt elnöke könnyen mondhatta a pártok belkapcsolatára: „Legyen béke!"

54 A két párt félegyházi csatározásának vége felé derült ki, amit eddig is már mindenki tudott — de az illetékesek lepleztek —, hogy az F. KÖZL. a félegyházi Munkapárt orgánuma. 1918-ban a választási győzelem után Feuer Illés főszerkesztő azzal dicsekedett, hogy a diadalra jutott félegyházi Munkapártnak az F. KÖZL. [...] „a legelső pillanattól fogva szószólója volt [.. .]"

55 Feltűnő, hogy ebben az időszakban a félegyházi hírlapok egyike sem foglalkozott a külpolitikai helyzettel. Sem híreket, sem tudósításokat nem közölt külvonatkozásban. Ezért hiába is keressük a nagy októberi szocialista forradalommal kapcsolatos helyi sajtó megnyilvánulásokat. A forradalom érlelődésével, a helyi forradalmi eseményekkel is csak a tudósítás szintjén foglalkoztak a félegyházi hírlapok. 1918. február 24-én az éhező és nélkülöző félegyházi tömeg a megye legnagyobb tüntetését robbantotta ki, amelyet csak a katonaság, a rendőrség és a csendőrség közbelépésével tudták szétoszlatni. Az eseménnyel kapcsolatban a helyi sajtó nem vizsgálta kellően az ok-okozati összefüggéseket. Hallgatott arról, hogy a megmozdulásnak 5000 körüli résztvevője volt. Nem szólt arról sem, hogy ellenakcióként Kiskunfélegyházán és környékén statáriumot rendeltek el. 1918. október 27-én Budapesten a „Lánchídi csatá"-ban fivérével, a későbbi forradalmi mártírral, Fisch Emillel

56 együtt részt vett Fisch Jenő félegyházi orvostanhalgató is, aki itt szerzett sebébe belehalt. A félegyházi sajtó rövid hírben a halálesetet „véletlen balesetként" közölte. [Nem tudni, hogy a család iránti tapintatból-e vagy politikai megfontolásból. F. J.] Hasonlóképpen balesetként tüntették fel a kiskunfélegyházi forradalmi események folytán lelőtt polgárőrségi tiszt, Léderer Lajos esetét is. A forradalmi folyamatok kibontakozása során látjuk, hogy a helyi sajtó bátortalan és közvetlen magatartásával nem tudott a nagy idők igazi krónikásává, eszmei-politikai segítőjévé válni. Szemléletesen érzékelhető volt ez akkor, amikor a magyar nép sorsának történelmi fordulóján felvetődött a polgári rendet vagy szocialista rendet nagy kérdése. A kérdésre adott válasz következetlenségeiben közrejátszott egyrészt a szervezett politikai erők hiánya, másrészt a meglévő pártok ellentmondásos szerepe. A Kommunisták Magyarországi Pártja Kiskunfélegyházán nem alakult meg. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete viszonylag későn, 54 F. KÖZL. XIV. évf. 26. sz. 1918. július 27. „Legyen béke!" (vezércikk) 55 F. KÖZL. XIV. évf. 33. sz. 1918. augusztus 18. „Az olvasóközönséghez" (vezércikk) 56 FEKETE János: Kiskunfélegyháza 48. Fisch Emil utca (74—76. oldal)