Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Bevezető

katonai eredményeit, fő vonásokban tisztázódtak a politikai törekvések legfontosabb célkitűzései és eredményei, mégis máig sok történettudományunk ezen régióján belül a fehér folt. Egyre tisztábban látjuk, miben is nyuvánult meg az a különleges állapot, amelyet a hódoltság névvel illettek és illetünk. Az egyes városok, települések monográfusai hatalmas adattárat gyűjtöttek össze az egykor ott élők szenvedéseiről, anyagi megterheléseiről és a helyi eseményekről, a megismerés folyamatát mégsem lehet lezárni. Kecskeméten, amely a hódoltság alatt is az egyik legjelentősebb mezőváros volt az Alföldön, a sok és súlyos pusztulás ellenére viszonylag bő írásos anyag maradt fönn a XVII. századból is. Igaz ugyan, hogy sok fontos forrásunk a közelmúltban, a II. világháború során elpusztult, de a megmaradt feljegyzésekből sok eddig ismeretlen tényt lehet még feltárni. E gyakran töredékes ós a politikai eseményeket, a gazdasági fejlődést csak közvetve tükröző feljegyzések merőben más feldolgozási módszert igényelnek mint a leíró források es az egyes testületek működése során keletkezett feljegyzések. Ezek az eddig még kellően ki nem aknázott adatsorok lehetővé teszik, hogy a civis városok hódoltság, majd a felszabadító háborúk alatti életéről, illetve az új politikai viszonyok közötti lehetőségeiről, a XVIII. századi fejlődés legelső mozzanatairól is az eddigieknél pontosabb ismereteket kapjunk. E kötet nem kíván egy újabb lenni azok között, amelyek a valóban keserves évtizedek szenvedéseit, személyek és közösségek tragédiáit rögzítik. Arra sem kíván vállalkozni, hogy az eddig ismeretlen helyi nevezetességek, netán kuriozitások sorát gazdagítsa. Tekintettel arra, hogy évtizedek óta visszatérő gond és panasz : több történeti segédtudomány terén a kutatások elmaradnak, illetve olyan lassú az ütemük, hogy ezek az elmélyültebb feldolgozásokat akadályozzák, ezért legtöbbet akkor tehetünk e kor még alaposabb megismerése érdekében, ha ezen (nem véletlenül) sokak által meg- és elkerült területekre összpontosítjuk figyelmünket, hogy így megkönnyítsük a gazdasági és a társadalmi fejlődés összetettebb vizsgálatát. Nemcsak az egykori hódoltság, hanem az egész ország XVII—XVIII. századi gazdaságtörténetének tanulmányozását nehezíti az, hogy e két évszázad nagyobb részének pénztörténete még nincs feltárva. Fokozottan vonatkozik ez a hódoltságra, ahol szinte semmi sem mérsékelte az egyes külföldi pénzek forgalmát, illetve semmi nem korlátozta az egyes pénzveretek értékének változásait. Ezért érthető, hogy az e korral foglalkozó történészek lehetőleg elkerülték ezt az örvényt, amely a közel 70 pénznév és a gyakorta változó pénzértékek kavalkádja révén tárult eléjük. Ezt a látszólag megfoghatatlan, átláthatatlan zsongást csak egy teljességre törő és minden részletet figyelembe vevő összeállítás révén lehet felszámolni. Ennek követ-