Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

miként az egyházak eljárásának ismertetésekor idéztük, a szomszédos Nagykőrösről is. 1706. június : ,,Gerecze Mathe adott kisbíró Tot Pál uram kezéhez 40 tallért rézpénzül, Tot Mihály elhagyott szőlőjének arraban, mely szőlőtis az becsületes tanács engedett Gerecze Mathenak."

185 A város magisztrátusa a rézpénzt bérek kifizetésére is ritkán alkalmazta. Szükséges még azt is megjegyezni, hogy minden esetben fizikai dolgozónak és alkalomszerűen fizetett libertásszal. Nagykőrösön az egyik tized kocsisának „Tánczosnak 20 véka búzáért ugyanannyi libertást" fizetett a város. 1706-ban Csordás Miklós lovásznak fizetett „veres pénzül" Kecskemét. Egy újabb esetben 1707-ben: „Gulyás János béri flo 50, ha valami változása leszen az veres pénznek, leszen a béri flo 40." 1708. július 25: „Eorsik asszony szakácsné conventiojára veres pénzül polturául adtam 4 Rh. f, N. B. Minekünk egy-egy polturában adták volt, ezért 4 tallér volt." A város alkalmazottjait és szolgáit egyébként ezüstpénzzel és különféle természeti juttatásokkal díjazta.

186 Magánjellegű fizetésről sajnos e téren nincs adatunk. Feltételezhető azonban, hogy a nagy ínség miatt alkalmi munkákat gyakran fizettek rézpénzzel. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a postaként és küldöttként útrakelőknek is gyakran adhattak rézpénzt költségeikre: „Bíró uramnak Boldogi gyűléskor tall. 4 veres pénzül, tall. 1 fejér." „István mesternek Lodocsig polt. 40 veres pénz." 1707. febr. 4: „Ráckevében járó postának adtam egy máriást s egy libertart."

187 A XVII. század végén Kecskeméten is megtelepedtek a görög kereskedők. A rájuk vonatkozó legrégibb bejegyzés 1690-ből való.

188 A karlóczai béke 14. pontja szabályozta a Habsburg monarchia és a török birodalom területén a kereskedelmet, mely mindkét fél számára széles lehetőséget biztosított.

189 Ennek köszönhető, hogy a görög kereskedők száma, gazdasági és pénzügyi szerepe a város életében fokozatosan nőtt. 1704-ben már hatan vannak az adólajstromban, 1705-ben 7, 1706-ban 10 görög kereskedő adózott. 1707-ben a huzamosan itt tartózkodókon kívül 55 török kalmár pusztult el a rácok dúlása során, 1708-ban „némely görögök, akik nem adófizetők és itt árultak," valamint a török kereskedők is kötelesek voltak bizonyos adót fizetni" 185. PmL V. 206/a 1705—1708. 1. old. 186. Szl 1705. 60. Al 1706. 83. PmL V. 206/a 1705—1708. 15. old. A kecskeméti számvevő számadáskönyvei 1707. 125. A jelzett bért rézpénzben számolhatták! A szövegben történt utaláson kívül igazolja ezt a Nagykőrösön 1704-ben gulyásnak és a lovászoknak kifizetett bér. A gulyás bére a ruházaton kívül 18 magyar forint. 1705: 16 forint, 1706: 16 forint. A lovászok bére általában ez alatt maradt. 187. PmL V. 206/a 1705—8. 145. old. Kecskemét, számadási lajstromok 1706. 66. old. 188. Petri Edit megállapításával szemben (A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században. 1975. Cumánia III. köt. 38—39. old.) a kecskeméti porcióbeszedési lajstromban szerepel a 2. tizedben Görög Kozma, aki 22 garas adót fizetett. Az alábbi adatok is részben kiegészítik, részben módosítják a tanulmányban tett megállapításait. 189. BÁNKTJTI Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön. Cumania III.