Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
hamarosan éreztették hatásukat, a „veres pénz" értéke fokozatosan csökkent. Ezt a folyamatot gyorsította az is, hogy az eredeti elképzeléstől eltérően lényegesen több érmét vertek. 1704—5-ben a tervezett 2 millióval szemben Rákóczi kénytelen volt kb. 4 milliónyit kibocsátani. A pénzhamisítók révén pedig újabb 1 millió került forgalomba. Az inflációs folyamatot a szigorú intézkedések sem tudták korlátozni, a „kongó ' hitele megingott. 1705 végén már maga Rákóczi sem bízik abban, hogy a háborút kizárólag a libertásokra alapozva eredményesen lehet folytatni. Ekkor került előtérbe a korábbi tervekkel szemben az adókivetés gondolata. 161 A rézpénz 1707 nyarán az ónodi országgyűlésen már súlyos összetűzések forrása lett. A túróci követek legyilkolására is e viták kiéleződése miatt került sor. A rézpénz devalválását törvénybe iktatták, az újabb rézpénz verését betiltották, és elrendelték, hogy a felülbélyegzett pénzt teljes értékű fizetési eszközként kell elfogadni. Kötelezték továbbá a lakosságot, hogy hitelügyletekben, adósság fizetésére és zálog kiváltására egyaránt fogadják el. 162 Ennek ellenére 1707. augusztus 7-én Rákóczi az általánosan jelentkező panasz hatására kénytelen volt engedni, és elrendelte, hogy az uradalmi kocsmákat „fele fejér pénzül, fele pecsételt pénzül folyassák, hasonló aestimatumban tartván minden ember a pecsétes pénzt, mint az ezüstöt." 163 Majd 1708. február 28-án Tokajból újabb utasítást volt kénytelen kiadni: a sót ezentúl fehér pénzen árulják! 1708. augusztus 19-én pedig Bottyán tábornok már azt kénytelen írni a fejedelemnek, hogy „rézpénzben senki csak egy polturat sem vészen el, úgy megbomlott." 164 Bár a szabadságharc első felében állami adóztatás nem volt, Kecskemét magisztrátusa az első hónapoktól kezdve rendszeres pénzügyi kapcsolatban állt a kuruc hadsereg katonai vezetőivel. E kapcsolat eleinte érthetően egyoldalú volt, amely különféle szolgáltatásból és ajándékozásból állott. Hornyik János számításai szerint csak az első hét hónapban 10.226 tallért fizetett чз város a kurucoknak. 1704 nyarán pedig újabb 15 000 forintot a katonai szolgálat megváltására. A következő évek során a labancok sarcolásai társultak a kurucoknak történő kifizetésekhez. A pénzbeli követeléseket és ajándékokat természetesen mindig arany és ezüst pénzben egyenlítették ki. Csak egyetlen adatunk van arra, hogy katonának rézpénzzel fizettek. Maga helyett katonát állító civis 1706-ban „Nyereg, s annak szerszámára, pokróca nélkül, adott katonájának in summa veres pénzül f. Ung. 19, den. 30. Feir pénzül f. 9, den. 18 . . . Adott. . . lodingot 50 poltura veres pénzt." 165 161. Uo. 14—17., illetve Magyarország története (Egyetemi tankönyv II. 353. és 357. old.) 162. BILOVESZKY: 1. m. 20—22. old. 163. Uo. Ennek hatására rendelkezett hasonló értelemben a debreceni tanács is. Balogh 1.1935. 19. old. 164. BILOVESZKY i. m. 25. old. HORNYIK János: Kecskemét város története IV. köt. 219—220. old. 165. HORNYIK i. m. 80—93. old. PmL V. 206/a 1705—8. 135/a.
