Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

egészén belül meglehetősen magas: 41,4%. Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy a gazdák többsége 2—5 növény számottevő mértékű termesztését vállalta. Ezeken belül az összes termelőt tekintve a megoszlás elég arányos. Öt vagy annál több növényt jelentősebb arányban viszont csak a két leggazdagabb réteg termelt: a középbirtokosok 52,1, a gazdagok 55,8%-a. A másik két rétegen belül ezek csak 1, illetve 20,9%-ot képeztek. Végezetül egyáltalán nem felesleges utalnunk arra, hogy a háborús viszonyok nemcsak az állattartást, állattenyésztést nehezítették, hanem hátráltatták a növénytermesztést is. A létbizonytalanság eleve csökkentette a termelési kedvet. A különféle sarcolások, termén ybefizetósek nem ritkán a vetőmagot is érintették és ezáltal a következő évi termést erősen befolyásolták. Nem elhanyagolható az igaerő számszerű csökkenése, illetve ennek különféle területeken történő állami -katonai igénybevétele sem. Tehát, ha nem is olyan drasztikus mértékben mint az állattartás terén, itt is a korábbi évtizedeknél valamivel kisebb eredményekkel kell számolnunk. Ezen megszorítások figyelembevételével is azt rögzíthetjük, összesítéseink, illetve az ezekre épülő számításaink minden kétséget kizáróvá teszik, hogy Kőrösön a XVII. század második felében is igen nagy arányt, igen fontos helyet kapott a lakosság foglalkozásában a növénytermesztés. GAZDASÁGI RÉTEGZŐDÉS Az összeírás feldolgozása után célszerű még kiegészíteni a Nagykőrös társadalmáról ismert adatokat, sajátosságokat. Miként utaltunk már korábban is rá, a hódoltsági mezővárosaink társadalmi fejlődése sem volt független a környező területek gazdasági és politikai viszonyaitól, egyértelműen hatottak rá azok a tényezők, amelyek az általános magyar, illetve közép-európai fejlődés meghatározói voltak. A hódoltság különleges körülményei érthetően néhány területen a magyarországi fejlődéstől eltérő tulajdonságok kialakulását eredményezték. Ezek közül az egyik leginkább szembetűnő vonás, hogy a mezővárosok földesurai nem a hódoltságban, hanem a királyi területeken éltek. A helyi nemesség semmiféle kiváltsággal nem rendelkezett, feudális földtulajdona nem volt. Éppen úgy kénytelenek voltak tudomásul venni a török állami kizsákmányolást mint a város jobbágy lakossága, kötelezve voltak a magyar állami adózáshoz hozzájárulni, és vállalniuk kellett a rájuk eső részt a földesurak számára fizetett taxából is, továbbá nem mentesültek az egyházi tized alól sem. Éppen ezért az 1689-es összeírás is kiter-