Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

hogy a számlálások pontos eredményekre, a számítások hozzávetőleges eredményekre vezetnek, a becslések pedig csak a már kiszámított eredmények hitelesítésére szolgálnak. A Nagykőrösön fennmaradt 1689-es összeírás lehetővé teszi, hogy a lakosság széles köréből viszonylag pontos eredményeket kapjunk. Ennek az az alapja, hogy a lakosság felnőtt, munkaképes tagjaira szemólyadót vetettek ki, ezért nyilvántartásba vették őket. Hasonló eljárásra következtethetünk a kecskeméti adókivetéssel kapcsolatos utasításból is.

35 Ennek birtokában Kőrösön a felnőtt lakosság számát csaknem teljes pontossággal meg lehet állapítani. Ez alkalommal nem kaptak mentességet a korábbi években megszokott módon azok sem, akik a város szolgálatában állottak. Még Karay Ferenc öregbírót is 88 forint fizetésére kötelezték, s ebből 79 forint 63 dénár kifizetését rögzítette is az adószedő. Erdős Jánost 39 forint és 12 dénár fizetésére kötelezték, aki a jelek szerint kisbíró volt, mégis kényszerült a rá eső terhet vállalni, ebből 28 forint 50 dénárt ki is fizetni, s csak a fennmaradó összeg elengedését kísérelte meg e címen elérni, nem teljes sikerrel. Mindenesetre mind az ő adataikat, mind a járások ós tizedek vezetőinek adózásra vonatkozó adatait kivétel nélkül rögzítették, így mind a családhoz, a háztartáshoz kapcsolódó személyek számát, mind a vagyoni helyzetüket ismerjük. Nem maradtak ki a különféle iparosok sem a felsorolásból. Bár nem állíthatjuk, hogy e tekintetben maradéktalanul pontos a feljegyzés, az kétségtelen, hogy több kovácsot, molnárt feltüntetnek, rajtuk kívül csaplár, mészáros, ötvös, csizmadia stb. található az adózók között. Tehát kétségtelen, hogy nem mentesültek a porcióbefizetés alól. Valószínű tehát, hogy a pap ós az iskolamester kivételével a város valamennyi lakója bekerült a nyilvántartásba. Rajtuk kívül csak a cselédeket és a szolgálókat hagyták figyelmen kívül a név szerinti felsoroláskor. Erre enged következtetni részben az, hogy Kecskeméten is hasonló volt a gyakorlat, másrészt ezt igazolja az alábbi két megjegyzés is. A második tizedbeli Mise Peti rideg legény neve mellett, aki 9 forint és 50 dénár fizetésére lett volna kötelezve olvasható: ,,Ezen semmit sem vettünk, mert szolga volt".

36 Szabó István ugyancsak rideg legénynek is azért engedték el a kifizetést, „mert szolga".

37 A szolgák számát (bár valószínűleg távolról sem következetesen) gazdájuk neve után tüntették fel. 35 L. a 11. sz. jegyzet 6. pontját. 36 PmL V. 208/a, 1687. 168. 37 Uo. 208.