Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
birtoklásának rögzítését is, melyeket ez esetben valószínűleg nem vettek figyelembe az adóztatás során. Pontos és részletes tájékoztatást kapunk az állatálllományról is. Különösen gondosan jelölték a nagyállatok sorát. A kisebb és házi állatok közül a sertéseket, a juhokat és a méheket vették következetesen számba. Kecskék tenyésztésére csak egyetlen adat utal. Nem terjedt ki az adóztatás e formája a ún. apró jószágra, melynek állományáról így nem tudunk hasonlóan megalapozott képet alkotni. Eltérő következetességgel rögzítették a cselédek és a szolgálók számát az egyes tizedekben. A harmadik és a negyedik tizedben részlegesen, a hetedik és nyolcadik tizedben úgy tűnik elég következetesen jegyezték fel azt. A többi tizedben csak elvétve, illitve egyáltalán nem utaltak létezésükre. Viszonylag következetesen jelezték az adózó származási helyét, ha „jövevényről" van szó: Abani Tott Mihály. Még ennél is megbízhatóbban rögzítették az esetleges távozásokat: „Szentesi Pólya János . . . Discessit postico." 10 A fentieken túlmenően feltüntették az adóalap ismeretének birtokában a fizetendő összeget, a kifizetés egyes eseteit, a kötelezettség maradéktalan teljesítését, illetve a részleges vagy teljes fizetésképtelenséget. Ezen adatok, adatsorok teszik lehetővé a statisztikai feldolgozást, és emelik ezen összeírást minden korábbi fölé, egyedülállóan értékes és érdekes forrássá. A felsorolt, az esetek többségében jól hasznosítható adatok és adatsorok mellett sajnos több kérdőjel, bizonytalanság is meghúzódik. Valószínűleg ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy ezen széles körűnek mondható Összeírást még nem, illetve csak kis részben kamatoztatták a város történetével foglalkozók. Mindenekelőtt gondot jelent az a tény, hogy az adókivetéssel kapcsolatosan az összeírás szempontjai nem maradtak ránk. Tekintettel arra, hogy az adóztatás egyes alanyait és tárgyait nem egyforma következetességgel vették számba az egyes tizedekben, elképzelhető, hogy vagy a korábbi évek gyakorlata nem volt kiegyensúlyozott, vagy vita tárgyát képezhette e gy _e gy munkaterület, esetleg valami ok folytán menetközben mondtak le a tizedek egy részében a cselédek és a kertek számának rögzítéséről. Nagyobb gondot okoz a feldolgozás során az, hogy nem ismerjük az adókulcsot, amely alapján az adó végleges összegét meghatározták. Bár Kecskemét és Nagykőrös gazdasági és társadalmi fejlődése ezen évszázadokban igen hasonló volt, terheik is főként nagyságrendjüknek megfelelően tértek 10 A fenti idézetek az első járás első tizedéből valók: uo. 140—147.
