Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
mely időszakban igen figyelemre méltó társadalmi feszültségnek lehet a jele. A hódoltság területéről különösen kevés hasonló adattal rendelkezünk. Jelentősége éppen ezért túlnő a helyi kereteken. Miként a bevezető szöveg is jelzi, a menekültek száma a névsorban szereplőkénél nagyobb lehetett. Ugyancsak biztosra vehető, hogy más településeket is felkerestek e jobbágyok sorstársai, miként a lajstrom is utal rá, hogy a monyorosi Varga Jankó a Tiszán túl lakik, Benke nevű falubelije viszont Szegeden halt meg. Mivel a névsorba felvették őket, valószínűnek tarthatjuk, hogy egy ideig ők is Kecskeméten tartózkodtak. A város tehát nemcsak végleges célpontként, hanem átmeneti szállásként is számításba jött távolabbi települések felkeresése érdekében. Tekintettel arra, hogy a város főbírájának Budán kellett számot adnia a török katonai és közigazgatási vezetőknek a menekültek befogadásáról, azoknak Budára hajtásáról, az összeírásuk is körültekintően történhetett. A török követelésre szervezetten előállított embercsoport, sőt mondhatjuk tömeg pontos számbavételét érzékelteti a gondos írással történt bemásolás is. Az egyes településekről az alábbi számban voltak menekültek: szabóháziak 2 fő, monyorosiak 6 fő, tornocsiak 8 fő, csokoniak 18 fő, Zador 4 fő, Szentmárton 13 fő, Szent Inzit 3 fő, Varjas 4 fő, gördiek 4 fő, Boda falu 1 fő, Hoboly 7 fő, Diboszlor 3 fő, Peske falu 1 fő, Visonta 15 fő, Balinghet 4 fő, csekelyiek 12 fő. 13 A baranyai—somogyi jobbágyoknak a városból való kivonása távolról sem lehetett teljes és maradéktalan. 1677. augusztus 19-én, tehát hónapokkal a Budára való toloncolás után, „Vargha Mátyás lött kezes az Baranyai asszonyért, mely az György Kovácsnál lakik, kit Szűcs György el veszet portékájának el vesztese es etszaka ki adása felöl fogatot megh, hogy midőn kevántatik elő allittya. Ismét ugyan azon Baranyai asszonynak Eörsik leanyais a Császár Gergelynek szolgálója, kezes az anyáért." 14 1678. június 12-én egy másik bírósági ügy is utal a baranyaiak jelenlétére: ,,Bakó Benedek két legényt Pécs tartományból valókat Bálintot, Jancsit 13 A felsorolás végén 101-es szám áll. Nyilvánvaló, hogy a szökött jobbágyok számát rögzíti, összesítésünkben ez viszont csak 99. Tekintettel arra, hogy több esetben is előfordul, meghatározott személynevek előneve helyett apjuk neve van feltüntetve, nem állapítható meg, hogy az illető apja is jelen volt-e. Ha minden esetben feltételeznénk, nogy a fiú mellett az apa is értendő, akkor lül-nél lényegesen nagyobb számot kapnánk. Leghelyesebb tehát, ha a szöveg végén félre nem érthetően rögzített számot tekintjük ténylegesnek. A szökött jobbágyok teljes névsora néhány forráskritikai megjegyzés kíséretében megjelent a Baranyai Helytörténetírás 1981. kötetében 107—113. 14 Meg kell még jegyeznünk, hogy sem itt, sem a következő lajstromok esetében nem szabad egy-egy személyre gondolnunk a nevek rögzítése során. Az esetek döntő többségében a családok egésze menekült, így a migrációban valójában lényegesen többen vettek részt, mint ahány név rögzítve van. Bács-Kiskun megyei Levéltár (később: BKmL) Kecskemét város Levéltára (később: KvL) 1508/c, 1677/78.
