Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
jelölték előnévvel azokat, akik bizonyíthatóan más városból kerültek ide. 10 Másrészt ezek az előnevek esetenként igen régi bevándorlásra is utalhatnak, így nem nyújthatnak kiindulópontot a XVII—XVIII. század fordulójára. A bevándorlással kapcsolatosan igazán megbízható adatokat mindenekelőtt a „vidékiekről" készített szabályszerű összeírásokból kaphatunk. Ezek száma azonban igen kevés. Nem ritkán a szökések, távozások irányának, okának jelölése nyújthat támpontot azzal kapcsolatosan, honnan jött az illető Kecskemétre. 11 Az adófizetésre kötelezettek szökését, távozását a nyilvántartások pontosságának érdekében is vezetnie kellett a tisztségviselőnek. Bár nem állíthatjuk, hogy valamennyi távozást feljegyezték, az a tény, hogy a vizsgált ötven év alatt mindössze négy évben fordult elő, hogy szökést nem rögzítettek, és elképzelhető, hogy ekkor szökés nem is volt, 18 esetben 1—10 személy, 20 esetben 11—20, 6 esetben 21—50, két esetben pedig 51-nél több személy távozását, illetve szökését jegyezték be, érzékelteti, milyen következetesen jártak el. Az időközben elpusztult tanácsi és bíráskodási jegyzőkönyvek minden bizonnyal további támpontot adhattak volna a migráció menetére, arányaira. Ezek hiányában is rendelkezünk tehát egy folyamatosan vezetett jegyzékkel, amely az itt végbemenő mozgás minimumát rögzíti. Ez a minimum főként akkor válik igen megbízható alappá, ha meggondoljuk, hogy azok a személyek, csoportok hatottak érdemben a város gazdasági életére, szokásaira, etnikai összetételére, kultúrájára, akik huzamosabban, itt éltek, vagy végleg letelepedtek. Márpedig a néhány hónapnál tovább itt tartózkodó személyeket a tizedeseknek jelenteni kellett, s azokat nyilvántartásba is vették. Az ide menekülők, az innen távozók feltétlenül nagyobb számban voltak, mint amit feljegyzéseink megőriztek, tehát a migráció ennél szélesebbkörű volt. Számításaink és az ezekből levont következtetéseink során természetesen csak azokat az eseményeket vettük figyelembe, melyeknél a bejegyzés teljesen egyértelmű volt. Ezt a távozás tényének különféle formában történő rögzítése tette lehetővé: abscondit, discessit, elszökött, clam discessit, Halasra ment lakni, aliud locum processit, ,,masu ve ment lakni" stb. Tehát, bár nem állíthatjuk, hogy forrásaink számszerűen is maradéktalanul pontos tájékoztatást adnak, lehetővé teszik, hogy a korábbinál lénye10 Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században. (In: Bács-Kiskun megye múltjából II.) Kecskemét, 1979. 9. 11. Figyelemre méltó, hogy a szomszédos Nagykőrös hasonló feljegyzéseiben lényegesen következetesebben jelzik, kik az idegenek, illetve kik azok, akik máshol laknak és Kőrös határában rendelkeznek adóztatás, dézsmálás alá eső értékekkel.
