Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
3. a városi segédtiszviselők (tyúkszedő, az adószedő kajmekánja), a városban levő cselédek (pálinkafőző, háziszolga) és a különféle pásztorok, béresek, lovászok 4. külön csoportként kell szólni a gyermekkorban levőkről. Kiinduló alapként a létszámban is legjelentősebbet, a harmadik csoportot érdemes elfogadni. Közülük eltekintünk azoktól, akiket csupán fél évre fogadtak meg, mivel ők ezen szezonális időszak alatt minden bizonnyal intenzívebb munkát végeztek, és ez fizetésüknek is valószínűleg kifejezésre jutott. A tyúkszedő, a pálinkafőző, a háziszolga, a lovász, a béres, a nyájjuhász és a fejős juhász évi összbérének az átlaga: 2666 dénár. A hozzájuk legközelebb álló csoport átlagbére is többszöröse az övéknek. így a különválasztás ezen formája feltétlenül indokolt. Bérük évi átlagát egységnek véve, az alábbiakat kapjuk : a prédikátor 12,78-, a tanító 5,3-, a jegyző 3,75-ször akkora bért kapott mint a tényleges cselédek, a mészáros 2,2-, a csaplár 2,9-, a szakácsnő 2-szer akkora bérrel rendelkezett, mint a harmadik csoportban levők. 117 A szakácsnő esetében érdemes azt is kiemelni, hogy számára az élelmezés érthetően adva volt, és ez bére teljes összegének megállapításakor nem mellőzhető, bár pénzben meg nem fogalmazható tétel! így minden tekintetben érthető, hogy ebbe a csoportba soroltuk. A gyermekek munkabére még századokkal később is lényegesen kisebb volt mint a felnőtteké. Most is azt tapasztaljuk, hogy a konyhalány, aki készpénzfizetést szinte egyáltalán nem is kapott, az isztrongahajtó és a kon dás kénytelen volt felényi fizetséggel beérni mint a felnőtt cselédek. Mindenbizonnyal ez esetben a csikós is vagy gyerek, vagy igen fiatal lehetett még ezen esztendőkben. Nemcsak a felnőttek bérétői eltérő juttatások utalnak erre, hanem az a tény is, hogy név szerint egyszer sem említik, pedig a többi konvenciós esetében ritka kivételtől eltekintve legalább személynevén utalnak az illetőre. Ezért is indokolt őt is a 4. csoportba sorolni. Bár a kifizetett bérek összege egy-egy kivételtől eltekintve csaknem azonos a hivatalsegédek, cselédek és a pásztorok között, még itt is érdemes egy bizonyos megkülönböztetést, egy halvány választóvonalat húzni. A kizsákmányoltság és a kiszolgáltatottság mértékében, a munkaidő terjedelmében feltétlenül volt eltérés, ha nem is nagyságrendbeli különbség. A tyúkszedő, a háziszolga és a pálinkafőző az ekkor jelentős számban levő ünnepnapokon nem dolgozott. Az állatok gondozásával foglalkozóknál a munkaidő és a 117 A mészárossal kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy bérére vonatkozóan 1677-hez legközelebb álló adatunk 1665-ből származik. Ebben az évben készpénz fizetése 32 forint volt, míg a csapiáré csak 25 forint. Az azt megelőző években is hasonló különbségek tapasztalhatók. Ennek alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a feldolgozási évben sem lehetett kisebb a bére mint a csapiáré, kinek a konvenciója a tíz év alatt érdemben nőtt. Mivel nagyságrendi különbség nem jelentkezik, a dokumentálható bér mellett volt célszerű maradni.
