Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
lehetett 18, ill. 20 dénár. Az ,,egy napra timont" kitétel alapján a napi 20 dénár a valószínűbb. „Egy kapásnak attunk másfél napra den. 22. Két kapásnak attunk másfél napra egy garast. Egy kapásnak másfél napra 6 polturát, negyediknek attunk másfél napra, hogy meccet, den. 22." Végül: „Item adtam Kasza Jánosnak 6 napi munkájáért 3 garast." Ez a garas akkori értékét tekintve 18—20 dénárt jelentett. 63 1684. február 16-án kelt végrendeletében Kis András így döntött, :,,Két kezi munkám által kereset joszágocskám"-ból „. . . Kőrösön lakozó Nagy Pálnál vagyon három heti munkámnak jutalma, az melly 18 timon, azokat hagyoma Sz. Ferenc oltárához. Ugyanott lakos Dongó István ados 18 timonyal, három heti munkámért, azokat hagyom Boldog Asszony oltárához." Mivel egy timon 20 dénár értékű volt, egy napi napszám heti hat munkanapot tételezve fel, 20 dénárt ért. E néhány adat közvetlenül a török kiűzését megelőző évekből származik. Ezek nem teszik lehetővé, hogy az egyes évszakoknak, idénymunkáknak és munkaféleségeknek megfelelően bármiféle csoportosítást el tudjunk végezni. Csupán arra vállalkozhatunk, hogy rögzítjük: a különféle napszámbérek 12—20 dénár között mozoghattak. A konvenciós bérek készpénzösszege ebben a negyed században a cselédeknél és a pásztoroknál 30—50%-os emelkedést mutat. Nem valószínű, hogy a napszámbérek ez idő alatt változatlanok maradtak volna. Nem indokolatlan tehát az a feltételezésünk, hogy a 60-as évek elején a napszámbérek alsó hatása 10 dénár körül lehetett. Szolgáltatások, alkalmi munkák Bár tudatában vagyunk annak, hogy a különféle munkálatok díjazásának felsorolása még esetlegesebbnek tűnik, mint a napszámbérre utaló néhány feljegyzés, mégsem tekinthetünk el attól, hogy a fellelhető adatokat ismertessük. Ez annál inkább hasznos lehet, mivel sem a céhmesterek forgalmáról, meghatározott időközben szerzett jövedelméről, sem bizonyos eszközök, tárgyak elkészítésének díj szabályozásáról nem maradtak fenn adatok. A különféle iparosok munkájának díjazása érthetően a társadalom széles rétegeit érintették, nem szólva arról, hogy az iparosok és a hasonló szinten élő kereskedők a hozzájuk közel álló kontárok, szatócsok a lakosság jelentős hányadát képezték. Az alábbi, bizonyos munkaféleségek szerint csoportosított díjazások legalább illusztrációul szolgálhatnak a „szakszolgál63 G. n. 1683.
