Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

Ezen évtizedekből maradt fenn egy férfi szakáccsal kötött szerződés is. 1682-ben a református egyház gondnoka kötötte meg vele az alábbi egyezséget. „Gergöly deákot fogadtuk megh szakatsnak tíz tallérban, ket par kordován csizma, ket vegh török vászon, egy vehg fejér aba. Az ket vegh török vászonért fizettünk neki tizenkét garast. Ismert egy darócz elő ruhát vettünk neki két garason. Ismét egy vég abaért fizettünk Gergelynek tíz garast," A fizetett alkalmazottak másik nagy csoportját a szolgák, cselédek alkották. Közöttük valamiféle hierarchiát fellelni, miként ez elég kitapintható módon a nagybirtokokon kialakult, nem lehet. Ezért alcsoportok mesterséges jelölésétől eltekintünk. A sorrendiségben is mindössze azt érzékeltetjük, hogy a munkájukat elsődlegesen városi környezetben végzők kerültek előbbre. Bár itt sem lehetett egyértelműen eljárni, hisz a lovászok munkájuk jejelentős hányadát minden bizonnyal a városban végezték, főként télen. Mégis az állattartással, állatgondozással foglalkozók között célszerű róluk szólni. A szerződések között a 70-es évek derekától, évenként — egy-egy kihagyással — találkozunk a tyúszedő deák konvenciós levelével. A deák titulus ellenére hivatalsegédnek, az adó és dézsma szedő mellett kisegítő munkát végzőnek kell tekintenünk, miként a legelső szerződés szövege is jelzi ezt. A deák szó legfeljebb korára és bizonyos fokú iskolázottságára utalhat. 1674. „Nógrádi Ferenczet desma, vaj, tyúk szedő deáknak in tall. 4. Egész ruha. Csertő adott darabant pénzből tall. 4. Dolmány nadrág adó pénzből. Contentus." A következő szerződések szövege alig tér el ettől. A készpénz összege valamelyest nő, 12, majd 1681-ben 15 forintot kap. 1676-ban két fertály búzával toldják meg convencióját. 1678-ban és 1679-ben 5 fertály, 1680-ban négy fertály búzát kapott. Az 1681-ben járandóságai között ez a fontos tétel már egyáltalán nem szerepel. Igaz el is szökött. Ezen utóbbi megjegyzés, kitétel is azt igazolja, hogy a cselédek közé számították. Hasonló jellegű tevékenységet folytathatott az alábbi feltételeket vállaló személy is. 1681 : „Somodi István adószedő úr kajmekányának béri. Jó attuk meg Sz. Demeter naptul fogvást Sz. Gergely napjáigh. Buza 1 fertály, nadélességéből és szigorúságából arra következtethetünk, hogy valószínűleg ebben az időben kezdtek a pásztorok díszített ködmönben járni." Valójában a ködmönre már 1662-től, a legrégibb adólajstromból van nem is egy feljegyzésünk. Szabó Mihály primárius és Papp Máté lovász konvenciójában kötik ki feltételként a ködmönt. A következő években is gyakran találkozunk vele. így biztos, hogy már jóval korábban ismertté és kedveltté vált ezen ruhadarab. A konvencióban kapott öltözék természetesen nem lehetett különösebben ékes. Az itt idézett szerződés is érzékelteti, hogy nem kizárólag pásztorok és lovászok hordták e felsőruhát.