Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

kialakult csereértéket, hanem egy meghatározott cél érdekében mesterségesen kialakított kényszer-árfolyamatot rögzítettek. Kecskeméten, sajnos nem maradtak fenn a legrégibb jegyzőkönyvek, így a legkorábbi limitációk is csak a XVIII. század derekától állnak rendelkezésünkre. Ezek adatait is érthetően mellőztük. Gyűjtésünk a naponkénti adásvételek árainak rögzítésére támaszkodott. Mindössze néhány esetben akadtunk olyan adatra, amely nem a helyi adásvételt, egy meghatározott árunak nem a helyi piacon kialakult ellenértékét jelezte. Ezek kivétel nélkül a magyar földesurak számára adott ajándékok — helyben minden bizonnyal luxuscikknek minősülő áruk — egy része. Külön nem is kell hangsúlyozni, hogy csak azokat a feljegyzéseket vettük figyelembe, amelyek az áru értékét és mértékegységét, illvet annak számát egyértelműen rögzítette. Sajnos igen gyakori az az eljárás, hogy több áruféleség árát egyetlen összegben adták meg, illetve a mértékegységet vagy annak számát elhagyták. Ennek következtében a feljegyzések közül csak elenyészően kevés volt hasznosítható. A mértékegységekre vonatkozó legfontosabb adatokat célszerűnek látjuk e kötet végén jelezni. Az árak egymáshoz viszonyított értékének alakulását és az évek során történő változását csak akkor rögzíthetjük pontosan, ha olyan pénznemben tudjuk megadni, amelynek nemesfémtartalma az adott időszakon belül állandó volt. Mint utaltunk már rá, a hódoltság utolsó évtizedeinek pénztörténetét ismerjük már olyan szinten, hogy az árak rögzítését, egy meghatározott pénzre való átszámítását elvégezhessük. Tudomásul kell vennünk, hogy éppen ebben a negyedszázadban és éppen Kecskeméten igen sok pénz volt forgalomban. Az árakat a legkülönfélébb pénznemekben rögzítették. Nagy érték vagy árutömeg esetén nem ritkán (arany) dukátban, illetve ezüst tallérban fejezték ki az értéket. Más esetekben kisebb ezüstpónzekkel érzékeltették az árakat. Ráadásul ezekben az évtizedekben az egyes pénzek értéke jelentős hullámzást mutat. Az átszámítás így nem is mindig könnyű feladat. A kényes műveletet mégis el kell végeznünk. S. Kazimir megállapítása is erre késztet: „Igaz, hogy a folyópénz reális értéke kiszámításának módszere a nagy érmék ára vagy árfolyam alapján nem mentes a fogyatékosságoktól, csakhogy véleményünk szerint ennél jobb módszer mindmáig nem létezik."

17 Ezen módszer követésére felbátorít bennünket a korabeliek eljárása is. A több tucatnyi pénz értékváltozását ők is csak úgy tudták követni, illetve áthidalni, hogy legtöbbször forintban is meghatározták a kifizetendő össze17. KAZIMIR, Stefan: Adalékok az árak és a bérek történetéhez. Történelmi Szemle 1976. XIX. évf. 1—2. sz. 170. Az arany és a tallér árfolyamának alakulására vonatkozóan bővebben 1. e kötet első feldolgozását.