Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
Tehát a kecskeméti és a budai arany árfolyam és átváltási arány között nem érződik az a jelentős és nehezen magyarázható különbség, amelyet a nagykőrösi adatok sugalltak. Mindössze azt állapíthatjuk meg, hogy Budán az arany ágiója valamivel hamarabb kezdett emelkedni, mint Kecskeméten, így a korábban már jelzett „fáziseltolódás" e tekintetben is érvényesült. Elemzésünk utolsó területe az értékpénzek és a „váltópénzek" kapcsolata. Közismert, hogy a középkorban lényegében csak értékpénzek voltak forgalomban. A XVI. és XVII. század pénzrontásai után viszont már azt fogalmazhatjuk meg, hogy az ezüst aprópénzek nemesfémtartalmának fokozott romlása miatt ezek gyakorlatilag váltópénzzé süllyedtek. 341 Ennek is köszönhető, hogy a két legfontosabb értékpénzhez, az aranyhoz és a tallérhoz viszonyított kurzusuk egyre alább szállt. Ezt a folyamatot érzékelteti a tárgyalt félévszázadon belül a XXXIV. táblázatunk, amely a tallérnak a legnagyobb forgalmú pénzekhez viszonyított értékváltozását illusztrálja. Lényegében ugyanez a táblázat az aranynak ós a leggyakrabban használt egyéb pénzeknek az értékarányát is tartalmazza, hisz a korábbi megállapításaink és táblázataink az arany és a tallér értékarányában törtónt változásokat rögzítették. A már többször jelzett három szakasz e tekintetben is jól kirajzolódik. A hódoltság utolsó évtizedeiben sajátos lépcsőzetes értékvesztésre figyelhetünk fel. A tallér és a dénár 1662-es értékaránya 1665-ben módosult. A tallér és a timon átváltási kulcsa 1668-ban változott. A tallér és az arany közötti viszony 1674-ben. Sajnos a garasra vonatkozóan éppen az átrendeződést jelentő nyolc évből nincs sem kecskeméti, sem nagykőrösi adatunk. Az összeállítás egyértelműen jelzi viszont, hogy a tallérhoz képest dénárértéke módosult. Valószínűnek tarthatjuk, hogy itt is hasonló időeltolódás után ment ez végbe. Az így felrajzolódott folyamat egyik sajátossága feltétlenül szembetűnő: kb. három évenként követik egymást az egyes pénzek értékük nagyságának sorrendjében. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az egyes pénzeknek a tallérhoz viszonyított le-, illetve felértékelődése nem egyforma mórtékben történt. Ez a folyamat értékükkel fordított arányban érvényesült. A második szakaszon belül egyöntetű és egzakt módon megfogalmazható változások leírására nem vállalkozhatunk. Egyrészt a rendelkezésünkre álló források lényegesen szegényebbek, másrészt a korábban sem könnyen áttekinthető pénzügyek még ziláltabbak lettek, a bizonytalansági tényező tovább nőtt. 341. HUSZÁR: i. m. 1150. old.
